látogatók(16568, 10)linkajánlólapszerkesztéskapcsolatlapfórum

lapok ábécében

régiók

bejelentkezés

lapstílus

apróhirdetés

autó

állat

család

egészség

étkezés

film

fórum

gazdaság

hírek

humor

időjárás

ingatlan

informatika

internet

könyv

közélet

kultúra

menetrend

munka

műsor

oktatás

pénzügyek

szabadidő

szállás

szolgáltatás

szótár

társkereső

térkép

tudomány

utazás

vásárlás

zene

Szent.Korona.linksite.hu
A Szent Korona hieroglifái angol eredet fórum
kép koronázás leírás párhuzam
Szent Korona-tan szervezet tanulmány uralmi jelképek
    rokon lapok konkurrens lapok


INGYENES
HIRDETÉS

1. számú hely


INGYENES
HIRDETÉS

3. számú hely


INGYENES
HIRDETÉS

7. számú hely


INGYENES
HIRDETÉS

2. számú hely



INGYENES
HIRDETÉS

6. számú hely
A Szent Korona hieroglifái
01 A Szent Korona hieroglifái (bevezető) /tudós.virtus.hu/
02 A Szent Korona felülnézete a Föld jele /tudós.virtus.hu/
03 A Szent Korona szembőlnézete az Ég jele /tudós.virtus.hu/
04 A Szent Korona keresztpántjának jó szójelei /tudós.virtus.hu/
05 A Szent Korona zománcainak eget tartó Isten (Ég képjel) ábrázolásai /tudós.virtus.hu/
06 A Szent Korona pártájának hegyábrázolásai /tudós.virtus.hu/
07 A Szent Korona zománcain látható Jóma ligatúrák /tudós.virtus.hu/
08 A Szent Korona csüngőin lévő Föld jelek /tudós.virtus.hu/
09 A Szent Korona keresztje /tudós.virtus.hu/
10 A Szent Korona Szent Pál zománcának Isten jelképe /tudós.virtus.hu/
11 A Szent Korona Szent Pál zománcának hegyen folyó ligatúrája /tudós.virtus.hu/
12 A Szent Korona Szent Pál zománcának felülnézeti világmodellje (Föld jele) /tudós.virtus.hu/
13 A Szent Korona Szent Péter zománcának napszimbóluma /tudós.virtus.hu/
14 A Szent Korona Szent Péter zománcának világmodellje /tudós.virtus.hu/
15 A Szent Korona Szent Péter zománcának hegyen folyó szimbóluma /tudós.virtus.hu/
16 A Szent Korona Szent Péter zománcának jeles oroszlánja /tudós.virtus.hu/
17 A Szent Korona Szent Péter zománcának lépcsős toronytemplomai /tudós.virtus.hu/
18 Hieroglifikus alkotmányszöveg a Szent Koronán /tudós.virtus.hu/
19 Tudatos ősvallási jelhasználat a Szent Koronán (értékelés) /tudós.virtus.hu/
 
angol
Birth of the Holy Crown /tudós.virtus/
 
eredet
A Szent Korona eredete /sulinet.hu/
Ludvig Rezső: A magyar Szent Korona eredete /szent korona.extra.hu/
Varga Géza: A Szent Korona születésének ideje, helye és alkalma /tar.hu/
 
fórum
A magyar Szent Korona /index.hu/
A Szent Korona, mint dekoráció /beszeljukmac.com/
A Szent Korona története /canadahun.com/
Gyurcsány lefitymálja a Szent Koronát /index.hu/
Szent Korona tan /mon.hu/
 
kép
A Szent Korona képekben /minden-ami-magyar.hu/
 
koronázás
A Szent Korona, Koronázás és a magyar küldetés /magtudin.org/
Szent István megkoronázása /niif.hu/
leírás
10 időszerű óvás (Pap Gábor)
A Magyar Szent Korona, az első keresztény ikonosztáz (Mesterházy zsolt)
A Szent Korona /histori.hu/
A titkok koronája /Kiszely.hu/
Angyali korona (Pap Gábor)
Érdekességek a Szent koronáról /záhonyia.hu/
Szent Korona /ehumana.hu/
Szent Korona /enc.hu/
Szent Korona /regnumzobor.hu/
Szent Korona /wikipédia/
párhuzam
A Szent Korona és az alucsajdengi hun korona párhuzamai /tudós.virtus/
 
Szent Korona-tan
A Szent Korona Tan /bart.nl/
A Szent Korona tan lényege
Ellenállási záradék (Molnárfi Tibor)
Miért tabu? /hunhír.hu/
Szentkorona-tan /wikipedia/
 
szervezet
Szent Korona Országáért alapítvány
Szent Korona Szolgálat /szksz.hu/
tanulmány
Ludvig Rezső: A Magyar Szent Korona és a kopt (egyiptomi keresztény) ikonográfia /dox.hu/
Végh Tibor: Mit üzen a Szent Korona?
uralmi jelképek
A bot (heraldika) /wikipedia/
A független székely állam jelképei Tusnád Vártetőn Csaba királyfi korából
A király dorongja (méltóságjeleink eredetéhez) /tudós.virtus/
A magyar államcímer eredete (Molnár Gábor) /pannon eleink.hu/
Asszír uralmi jelképek /história.hu/
Evangélikus templom és uralmi jelkép (mi való a templomba?)
Égessünk-e szlovák zászlót?
Honnan ered a horogkereszt? /geographic.hu/
Ítélet a Marxim-ügyben (önkényuralmi jelképek használata)
Japán nemzeti jelképei /japán utazás.hu/
Magyar nemzeti és történelmi jelképek /nemzeti jelképek.hu/
Miről ismerhető fel a turul? (a hun-magyar dinasztia korai uralmi jelképe) /extra.hu/
rokon lapok
Avarok /linksite.hu/
Hunok /linksite.hu/
Írástudomány /linksite.hu/
Magyar őstörténet /linksite.hu/
Magyar ősvallás /linksite.hu/
Magyar régészet /linksite.hu/
Néprajz /linksite.hu/
Nyelvészet /linksite.hu/
Őrség /linksite.hu/
Székely rovásírás /linksite.hu/
konkurrens lapok
Szent Korona /lap.hu/
 
a lap leírása:
A Szent Korona készítésének ideje, helye és alkalma

- Átszerkesztett és kiegészített kivonat „A Magyarság jelképei” c. kötetből, ahol a képanyag és az irodalomjegyzék is megtalálható. -


Történetírók a Szent Korona születéséről

Ibrahim Pecsevi török történetíró "azt állítja, hogy ő hallotta a magyaroktól ezt a nyilatkozatot: a korona 3000 esztendős; Iszkendertől (Nagy Sándor) örökölte Nusirván (Kürosz) s ettől szállott mi reánk. Továbbá Mohammed Emin nagyvezír 1768-ban azt írta Kaunitz herczegnek, hogy az osztrák császár ‑ mint a Nusirván idejéből maradt korona örököse ‑ egyedül érdemli meg az "imperator" czímet." (Thúry/1893/343, 344)

Nagy Szulejmán 1529. évi hadjáratának leírása szerint a Tas falu melletti állomáson a pasa lóháton összegyűjtvén a bégeket, előhozatta a királyoktól viseltetni szokott koronát s megmutatta nekik, ezt mondva: "Ez a korona Nusirván idejéből maradt fenn." (Katona/1989/127).

Bár e török feljegyzések nem hagytak mély nyomot a koronakutatásban, Nusirván (Kürosz) és kora nem vethető el, amikor a korona eredetét kutatjuk. Vannak ugyanis további adatok és megfontolások is, amelyek alapján bizonyosra vehetjük, hogy Perzsia hunok-járta határterületein született meg a Szent Korona. [1]

A következő oldalakon ezeket az adatokat vesszük sorra.


A stíluspárhuzamok tanúsága

A kutatás által korábban is figyelembe vett technikai és stíluspárhuzamok arra utalnak, hogy hun-avar ötvösök is készíthették a koronát.

E szerint a Szent Korona annak az új ötvös-technikának a kiemelkedő alkotása, amelyik a Volga-vidéken a IV. század dereka után, tehát a hunokkal együtt jelenik meg. Ennek jellemzői az elsősorban indiai piros almandint és színes gránátot meg mervi(?) üvegpasztát felhasználó rekeszes kőberakás és a filigránozás. Hasonló tárgyak tömegét tárták fel Kercs kőből épített sírkamráiban (IV. század vége, V. sz. eleje), ahol ez a polichrómnak nevezett stílus már teljesen kifejlett formájában jelentkezett. A polichróm stílus korai előfordulásai II-IV. századi grúz és örmény sírokból ismertek, ahova párthus majd szaszanida hódítók vihették. Magát a rekeszes technikát (zománccal, vagy kővel) már jóval a hun kor előtt ismerték a szkíták, de a színes kőberakást kiválóan alkalmazták a párthusok és a kusánok is (Bakay/1997/159).

A rekeszes kőtechnika eredetileg talán a Földközi-tenger partján alakult ki, amely területet a Krisztus születését megelőző évtizedekben a párthusok is hódoltatták. A stílus kialakulása minden bizonnyal a párthusok és kusánok mediterrán, sztyeppi és indus területeket összekötő történetének és kereskedelmi kapcsolatainak köszönhető. Magát a Szent Koronát már a szaszanida pusztítások elől Perzsiából a hunokkal együtt élő sztyeppi apar (avar) törzsekhez visszatérő keresztény párthus (apar) ötvösök alkothatták meg a hun-perzsa határterületeken.

A korona stíluspárhuzamai megtalálhatók a szaszanida Irán környezetében, a hun időkben vagy azt követően készült keleti ezüstökön is. Ennek példái a párta hegyábrázolásai. A kettős vonallal rajzolt hegyeken látható kisebb halmok (kőrakások, oltárok, lángnyelvek?) az ötvösségéről és üveggyártásáról híres mervi oázisban alkalmazott szimbólumok (1. ábra). A sivatagi település fontosságát és gazdagságát a mellette vezető Selyem-út adta, amely az akkori világ legjelentősebb kereskedelmi útvonalaként összekötötte a mediterrán világot Kínával. Merv ma kihalt romváros a sivatagban, egykor azonban lakosságának száma meghaladta a félmillió főt.


1. ábra. Azonos stílusú és szerkezetű halomábrázolások egy 421-438 között Mervben készült ezüsttálról (balra, Marschak/1986 nyomán), egy IX. századi keleti ezüsttálról (középen, Marschak/1986 nyomán) és a magyar Szent Korona pártázatáról (jobbra)

Megengedi hun műhely feltételezését a Szent Korona abroncsának mérete és díszítése is. Ez egy eredetileg 52 mm széles aranyszalag, amit gyöngydrót keretek osztanak ékköveket és zománcképeket tartalmazó mezőkre. A hun diadémok abroncsa 5-8 cm széles aranybádogból készült, s e mérettartományba illik a Szent Korona abroncsa is. Az abroncs díszítése is hun mintát követ. Hasonlóképpen gyöngydrót-keretek osztják ékköveket tartalmazó mezőkre például a Verhnye Pogromnojéból származó hun női diadémot is.

Hun stílusú a Szent Korona pártázata is. Az abroncsból kiemelkedő 5 félköríves és 4 háromszög alakú ‑ hegyeket ábrázoló ‑ pártadísz közül a homlok fölött elhelyezkedő középső félköríves a legnagyobb, a többiek jobbra és balra csökkenő magasságúak. Hasonló ehhez a Verhnee Pogromnoéból származó hun diadém (2. ábra), amelynek közepén egy nagyobb félköríves pártadísz van, mellette jobbról és balról kisebb háromszög alakúak, azokon túl pedig újra félkörívesek találhatók. E hun pártadíszeket a szakirodalom azért nevezi "gomba alakú" díszítményeknek, mert nem ismerte fel a sztyeppi koronákon látható hegy- és szarvábrázolások "király" jelentését. S hogy e hun koronán (és több hun üstön) nem gombák, hanem "nyeles" hegyek vannak, azt egy litván tányér felülnézeti világmodellje is megvilágítja – a hasonló világmodellekben ugyanis nem gombák, hanem a világ négy sarkának hegyei szoktak szerepelni (2. ábra). Nyélre (világfára) ültetett áttetsző kristály (hegyszimbólum) a magyar uralkodó jogara is, ahol a kristály a kőből való lebegő ég, tehát az égi ország jelképe. Ezért a Szent Korona pártájának áttetsző hegyábrázolásai is az égi országok (a kilencszintű ég) jelképei.

A Szent Korona egyes stíluselemei további hun vonatkozásokkal rendelkeznek, ilyen a felület zsúfolt díszítése, amely a hun korban jött divatba (Bóna/1993/46). Az égi folyókat szimbolizáló keresztpánt tömött díszítése a Szent Koronán a Tejút kiemelt tiszteletére utal, amely Berze Nagy János és Ipolyi Arnold kutatásai szerint szinte napjainkig fennmaradt a hun-utód magyarságnál.

A keresztpánt boltozatán trónoló napos‑holdas Krisztus-kép párhuzama nem csak II. András magyar király 1233-as pecsétjén, hanem horezmi érmek uralkodóképein, tehát az avarokat és hunokat kibocsátó területek szívében is felbukkan (Bakay/ 1997/206).


2. ábra. Egy litván tányér (lent balra) és a Verhnee Pogromnoéból származó hun diadém (fent) „nyeles” hegyei

Hun vonatkozású az apostolképek némelyike is, mert András a Fekete-tengertől északra élő népek között tevékenykedett s Fülöp is a "nomád" népek térítője volt. A katonaszentek ‑ Szent Demeter és Szent György ‑ pedig hun páncélöltözetet viselnek (Csomor/1996/541).

Szinte azonos a felhasznált kövek fajtája és a kőszimbolika is. A Szent Korona kövei: sötétvörös almandingránát, kék zafír, zöld üveg. A két szélső íves csúcsdíszen valamikor fehér kövek (kvarcok, opálok?) voltak, s fehérek az igazgyöngyök is. A fennmaradt hun aranydiadémokon túlnyomó részben szintén piros gránátlapok vannak, de előfordul bennük fehéres kvarc és kék, vagy zöld üvegpaszta-betét is (Fettich/1940/17). Tehát a hun koronákon is nemzeti színeinket találjuk, mert az Ég (a Nap tüze), a Föld (zöld mezői és kéklő hegyei) valamint a víz (a világtenger és a négy szent folyó fehér szalagjának) felidézésével egyaránt a világmindenséget jelképezik. Ugyanez a színszimbolika jelenik meg a magyar címerben is.

A Szent Korona abroncsának és keresztpántjának összeszegecselése a - kubán-vidéki hun pártadíszen látható két szegecsnyomból sejthető - pusztai rögzítési eljárással megegyezik. Szegecseléssel rögzítették a honfoglalók is legszebb ékszereiket a hordozó felületre (166. ábra).

Kiszely István szóbeli tájékoztatása szerint a kínai Kanszu tartományban lévő Dunhuang 325-ös barlangtemplomának Kr. u. III. századból származó falképein két hun vezető fején hasonló fejdísz van, amelyeket ő személyesen látott és le is fényképezett. Sajnos, e fényképet nem közli a közelmúltban megjelent könyvében, ahol említést tesz a barlangtemplom képeiről (Kiszely/1992/293).

A korona Krisztus-képeinek életfái is iráni jellegűek. A nyugati, vagy a bizánci művészetben nem állnak életfák a trónoló Krisztus mellett. A görög és latin felirat, meg a keresztény szimbolika viszont nem jellemző a szaszanida Iránra ‑ ezért a koronát előállító műhelyet Irán határvidékén, például a Hun Birodalomhoz tartozó mervi oázisban kell keresnünk. Ez a sivatagi város ugyanis – mint alább látni fogjuk - megfelel a fenti írás- és vallástörténeti követelményeknek.


Székely rovásjelekkel összevethető hieroglifák a Szent Koronán

Régészeti leleteik tanúsága szerint a hunok és az avarok használták a székely rovásírás elődjét és mind betűírásos, mind pedig hieroglifikus (képszerű, vallásos jelentőségű szójelekből álló) feliratokat egyaránt hagytak ránk (Varga/2001/145). Hasonló jelkészlet mutatható ki a Szent Koronán is, amelyet értelmezni, sőt esetenként olvasni is tudunk.

Hieroglifákat (szimbólumokat) formál például a Szent Korona szerkezete is (3. ábra).

A korona szerkezetének felülnézete az isten által teremtett, rendezett Földet ábrázolja, ezért azonos a székely rovásírás „f” (Föld) jelével. A világ közepét jelzi: a teremtés és az isteni eredetű uralkodó helyét, ahonnan a rend a világ négy tájára szétterjed. Megjelöli és a teremtés folytatására kötelezi az uralkodót.

A korona szembőlnézete az eget tartó, az eget és a Földet összekötő világoszlopot (világfát) ábrázolja, a hun dinasztia és a királyi hatalom égi eredetére emlékeztetve. A szembőlnézet ezért egyezik meg az ég/ág szavak őséből rövidült „g” rovásjel formájával.


Hettita fémplakett

Urartui képjel Kínai lolo „ég” képjel Székely „g” (ég) jel

Az Éden térképe

Székely „f” (föld) jel Kínai „föld” képjel

3. ábra. A Szent Korona felül- és szembőlnézete


Szimbólumok találhatók a Szent Korona díszítésében is.

A székely "j" rovásjellel összevethető kacskaringó alakú filigránok serege (4. ábra) nem véletlenül díszíti éppen a keresztpántokat. A keresztpántok ugyanis a rendezett világ közepének (az Isten által szabályosra teremtett Földnek, az Ararát körül elterülő Édennek) négy szent folyóját szimbolizálják. (A „j” rovásjel a „folyó” jelentésű jó szavunk szójeléből keletkezett.)


4. ábra. Kacskaringó alakú filigránok a Szent Korona keresztpántjain

A hun származástudattal rendelkező, Emese álmában vízből születő Árpádház eredethagyománya miatt igen fontos körülmény, hogy ‑ ismereteim szerint ‑ a királyi fejdíszek közül csak a Szent Koronán, a concques-i avarhun szobor koronáján, horezmi pénzek ural­kodóábrázolásain és a türk Kül-tegin márvány szobrának fejdíszén (Ba­kay/ 1997/214, 244) ‑ tehát hun, időlegesen hunná vált, vagy hun-utód népek alkotásain ‑ találhatók tajtékzó hullámot ábrázoló kacskaringók. Atilla elithadseregének katonái is aranyszalagból alakított kacskaringókat viseltek a nadrágjukon (l. Csomor/1996/629!). Ezzel nyilván ama gázló vízére utaltak, amelyen a csodaszarvast követve keltek át, s amely új hazát alapító sebezhetetlen hősökké avatta őket.

A fenti Föld és jó hieroglifák kiolvashatók „Jó király – jó Föld” értelemben is, mert a körbe zárt kereszt a királyt is azonosította. Ez az olvasat a koronaeszme legtömörebb, legkorábbi írásos összefoglalása, azaz a világ legkorábbi alkotmányszövege. Az írásmód ma meglepőnek tűnik s hiába is próbálnánk számon kérni e nagyszerű ékszeren azt, amit a betűvetésről kisiskolás korunkban tanultunk. E jelek nincsenek rendezetten sorba rakva, ahogy azt szeretnénk, mert a korona sohasem szolgált olvasókönyvként. Az aranyból formált hun hieroglifák mégis ezeket a magasztos gondolatokat hirdették az uralkodó fején. A Szent Korona egyébként alkalmatlan lett volna a koronázásra, de talán nem maradt volna ránk a koronaeszme sem.

S végül találunk fonetikus, azaz a modern szokásoknak jobban megfelelve olvasható feliratot is a Szent Koronán.

Az abroncson lévő Krisztus-zománc térdeinek rekeszrajzolatában (5. ábra) ugyanis felismerhető a „jm” ligatúra, amely megtalálható csángó hímestojáson, az erdélyi fazekasmotívumok között és hun szíjvégen is. Nagy Károly és Szent István későbbi ligatúrás névmonogramjainak előképe ez. A rekeszrajzok különös alakzataira Ludvig Rezső ötvös hívta fel a figyelmet a Nap Fiai alapítvány által szervezett írástörténeti előadássorozaton tartott előadásán. Mint megállapította, e rajzolatok a szokásos és indokolt formáktól azért térnek el, mert valamilyen jelentést hordozhatnak.

A „j” és „m” rovásjelek megfelelőiből álló rajzolatok értelmezése néhány évig tartó munkám eredménye.

E szerint a „jm” jelösszevonás kacskaringóból és hegyek rajzából áll s az összetétel olvasata Jóma. A jó szóról fentebb már esett szó: folyó jelentésű és a Tejutat ábrázolja. A ma szó megfelelője magas, mágus, magyar, mál, mart, mező, megye szavaink tövében fordul elő. Szintén a magasba vezető útra utal. A jelösszetétel hangalakja és grafikai formája közel ötvenezer éves, amit az is bizonyít, hogy a „jm” (pontosabban: Jóma) ligatúra gyakran előfordul a prekolumbián Amerika szimbólumai között is. (Varga/2002)

A felirat Jómának, az özönvíz előtti aranykor uralkodójának, vagy istenének nevét őrzi, amely az iráni mitológiában Jima, a germánban pedig Ymir alakban maradt fenn.

Kállay Ferenc (1861/246) említi: A pogány finn fajú népek közt még ma is vannak ima, vagy juma főistennek bálványképei, melyeknek áldoznak. A névleírás különböző az íróknál, de a közértelem szerint ugyanazon fő lényt jelentik. A votjákoknál inma, ilmar, inmár alakot találunk. „Müllerben (Der ugrische Volksstamm II. B.) jumar, juma (=ima) jumala változó alakzatjai ugyanazon egy szónak, honnan a papok neve jommas (=imás), Schefferben (Lappland Frankf. 1675) jumula, jumal, immel, ibmél, jubmel nevek állanak, s az immel … = isten, a lapp ősi hagyomány Jumi törzséből származtatja a népet, ki patriarcha volt. Arndt szótárában, jumas, jamas vogul szóformák jó értelemben, jumala, jummal, jubmel, ibmel, jumu isten nevek s jumonu istenasszony említtetnek. … Mohne (Geschichte des Heidenthums Leipzig 1822. I. B.) (szerint) a Teremtő fabálványát lapp földön jubmelnek írják … Sándor István már a finn juma, s a magyar ima gyökszót egynek vette.”

Szent György könyökén (balra)

Az abroncs Krisztusának térdén (jobbra)

5. ábra. A „jm” (Jóma) ligatúra a Szent Koronán

Juma, vagy Kugu-jumo a mari mitológia főistene. Ő teremti a világot (s ezért említik nevét a Szent Koronán).

Otto von Sadovszky (1989/165) amerikai néprajzkutató írja: „Since the Penutian word jom is probably the most significant word in California, let us consider in detail its occurrence.” Amivel csak egyetérthetünk. A régi kaliforniai penut indiánok jom szava számunkra valóban a legfontosabb szó. Olyan eset, amely alapos megfontolásra késztet.

A maidu indiánoknál ugyanis a sámán neve yomi. A wintu indiánok nyelvében pedig a yom „mágikus, természetfölötti”. A jomu szó a bodegáknál „élni, szeretni”, a miwok indiánoknál pedig „nevetés” jelentésű.

Sadovszky hasonló szavakat talál a voguloknál is, amelyek tövét a magyar jó szóval veti össze: a jomas „jó, megfelelő, szép, szerencsés”; a james khum pedig „orvos” - ami ez esetben a sámánnal azonos személy.

A mai magyarban is használjuk e szót ima alakban.

E felirat miatt is szent a korona.


A koronaeszme forrásai

A magyar koronaeszme forrásairól a koronába foglalt jelképek kapcsán már fogalmat alkothattunk. Ezek nincsenek távol a szaszanida nagykirály, Nusirván (Khoszrau Anósirván vagy Kürosz, 531-579) világától, akinek tanítását Maszudi egyik szövege őrizte meg. "A királyi hatalom a hadseregen nyugszik, a hadsereg a pénzen, a pénz a földadón, a földadó a földművelésen, a földművelés az igazságos kormányzáson, az igazságos kormányzás a hivatalnokok megvesztegethetetlenségén, a hivatalnokok megvesztegethetetlensége a vezír megbízhatóságán, mindez pedig azon, hogy a király éberen vigyázzon, nehogy a saját hajlamai parancsára cselekedjék, és képes legyen úgy irányítani hajlamait, hogy ő uralkodjék fölöttük és ne azok őfölötte."

Hasonló magyar állameszme nyomai maradtak fenn Kézainál, Anonymusnál, az Intelmekben és az Aranybullában is. Nincs tehát szükség arra, hogy a korai magyar állameszmét nyugati keresztény ideológiákból vezessük le. Amíg ugyanis a korai Karoling állammisztika csaknem kimerült az uralom szakrális igazolásában, addig a sztyeppi magyar állameszmében és Kürosznál megjelenik a hatalom elvi korlátozásának a gondolata.

S mivel Kürosz kétségtelenül kapcsolatban állt magyar nyelvű népességgel (Tabari és a Derbend Náhme szerint ő alapította a Kuma menti Madzsar várost), a magyar állameszme számára is könnyebb egy keleti eredetet elfogadni. Annál is inkább, mert ez az uralkodói önkorlátozás a sztyeppi katonai demokráciák alapgondolata. Az állandóan fegyverben álló, harcokban edzett néppel szemben ugyanis ez az egyetlen lehetséges uralkodói magatartás.

A Szent Korona jelképrendszere is kifejezetten előírja az uralkodó számára, hogy a genezist naponta megismételje: a szervezetlen embertömegből s a műveletlen területekből virágzó országot, a káoszból rendet teremtsen. A vízből születő, isteni hősök önfeláldozó életútját követendő példaként állítja az uralkodó elé, s ebből származik az Intelmek és a koronaeszme önkorlátozó jellege (Varga/1999).


Egy nép, amelynek húszezer igen jó lovasa van

A magyar krónikák királylistájában Keve és Kear neve két perzsa uralkodót jelöl: Kavádot és fiát, Küroszt. Joggal kapja fel fejét az olvasó, mondván, hogy mit keresnek perzsa császárok a magyar királynévsorban?

A történeti források alapján meglepően pontos választ adhatunk e kérdésre.

A Tarih-i Üngürüsz a magyar őstörténet honfoglalást megelőző szakaszát elbeszélve említ egy 20 000 lovassal bíró népet: „egy nap Adzsem (Perzsia) országának padisahja Kosztantinije (Bizánc) fejedelme ellen hadjáratot indított, és emiatt Dzsiddija (Szkítia) [2] országának uralkodójától segítséget kért. Dzsiddija fejedelme segítségül Hunor népéből … húszezer katonát gyűjtött össze, és Adzsem padisahjához küldte (ezt a sereget). Amikor Adzsem padisahja is Kosztantinije ellen ment, az említett Hunor népét támadás érte, mely aztán ily módon elvált Adzsem padisahjától, és Pannonija tartományába költözött.”

A TÜ egységes folyamatként adja elő e lovasnép történetét, mindvégig azonosítva őket a Szent Koronával már bizonyosan rendelkező középkori magyarság elődeivel. A Szent Korona eredetének kulcsát tehát e nép (eleink) történetében kereshetjük.

A történeti forrásokban azonban hiába kutatnánk azt a népnevet, amit a TÜ használ, mert Hunor népével nem találkozunk bennük. Azonosításukhoz azt a történelmi helyzetet kell megtalálnunk, amikor valamelyik hun népcsoport Perzsia szövetségeseként Bizáncot támadta, miközben egy nagy erejű támadás miatt végül a Kárpát-medencébe vonult.

Az időpontot a Perzsia és Bizánc közötti ellenségeskedések időpontja határozza meg. Bréhier (1999) szerint ezekre 527 és 532, valamint 540 és 545 között került sor. Perzsiát ekkor Kavád (488-531) és fia, Kürosz (531-579) uralta. Kürosz apját, Kavádot 498/9-ben a hatalmuk tetőpontján lévő hunok ültették Irán trónjára. Az avar anyától született Kürosz 557 táján szövetségre lép a türkökkel és legyőzi korábbi szövetségesét, a heftalita Hun Birodalmat.

506 és 557 között a Kaukázus északi előterében, de részben a Kaukázuson túl is, a szabírok az urak (Vásáry/1993/132), ezért joggal kelti fel érdeklődésünket e nép. Mint látni fogjuk, a hunoktól az avarokon át Árpád honfoglalásáig ívelő szabír-magyar történet adja meg a választ a kérdéseinkre.

A kaukázusi szabír területek ekkor Perzsia érdekkörébe tartoznak. Kürosz írja az Intelmeiben, a Karnamag VI. és IX. epizódjában, hogy 53 ezer türköt [3] (köztük 20 ezer igen jó lovast!) [4] telepített le Alánország határán, valamint Azerbajdzsánban és a mervi oázisban. [5] Hét törzsre osztotta őket és kagánokat jelölt ki föléjük.

Ezzel függ össze, hogy Kavád és Kürosz egyik legfőbb bizalmasa a vallási bonyodalmakban és politikai villongásokban oly nagy szerepet játszó Zabergán (szabír kán) az 526-ban a bizánciak ellen küldött perzsa sereg nesztoriánus vallású vezére. Mivel Kürosz 542-ben lefejeztette a nesztoriánus egyház fejét, ezért Zabergán és szabírjai elhagyják Iránt. (Fehér/1972/71-95). Később, a türk támadás [6] következtében 557 körül összeomló heftalita Hun Birodalom avarjai követik testvéreiket: Zabergán szabírjait a kelet-európai füves pusztákra.

Talán több véletlen egybeesésnél, hogy a Fekete-tenger partján élő magyarokról azt állítja Ibn Ruszta és Gardízi is: „Vezérük húszezer lovassal vonul ki”. Ibn Ruszta műve Kmoskó Mihály (1997/66) szerint „meglehetősen rendszertelenül összefércelt kompiláció, amelynek egyes részei más és más szerzők műveiből vannak kiollózva”. Ezért könnyen lehetséges, hogy ez esetben egy avar kori adat továbbéléséről van szó, amelyet a történetírók nem felejtettek el megemlíteni, ha eleinkről volt szó.

A kijevi orosz őskrónika is megőrizte e több hullámban zajló vándorlás emlékét: „Keletről, a szkíták földjéről először a bolgár-törökök érkeztek, és letelepedtek a Duna mentén. [7] Majd az oborok és a fehér ugorok következtek, akik (623-ban) Herakliosz császár ellen hadakoztak. [8] Később, már Oleg fejedelem idejében (897-912) a fekete ugorok vonultak el Kijev mellett. [9] ”

Az orosz őskrónika elsőként idézett mondatában szereplő hun-utód népeket előszeretettel bolgároknak tekinti a kutatás, bár a források onoguroknak, vagy szabíroknak is nevezik őket. Az 551-ben író Jordanesz ezekről, vagyis az akkor a pontuszi tenger felett élő onogur-szabírokról írja, hogy egyszer már jártak a Kárpát-medencében. (Ők azok, akik az avarokkal vonulnak be újra a Kárpát-medencébe s ott vélük azonos nyelven beszélő népet találnak a TÜ szerint.)

Jordanesz e helye ugyanazt a történetet őrizte meg, mint a Csaba-monda, mert a Csaba név a szabír népnévből vált személynévvé. Az emlékezet e szabír dinasztia tagjainak cselekedeteit egyetlen személyhez, Csaba királyfihoz kötötte. Ez magyarázza Csabának a magyar hagyományban megőrzött magas életkorát (a néki megfelelő bolgár Irnik 108 éves).

Krónikáink szerint Csaba (azaz az önálló szabír dinasztia) megérte a Kárpát-medencébe történő első visszatérés időpontját. Kézai így ír erről: Csaba „fiait Edemennek és Ednek hívták. Mikor a magyarok másodízben jöttek be Pannóniába, Edemen az atyjának és anyjának igen sok rokonságával jött be. Anyja ugyanis Korozminok közül való volt. Ed azonban atyjánál maradt Szittyaföldön.” Kézai e helyen több fontos körülményre emlékezik. Tud a szabír-magyarok több hullámban történő bevonulásáról; az első visszatérők két csoportjának egyesüléséről; és arról is, hogy az egyik csoport Szkítiából, azaz a heftalita Hun Birodalomból érkezett. Korozmia (Horezm) ugyanis a heftalita Hun Birodalom része volt, amely a türk támadás következtében ekkor szűnt meg létezni. Edemen népe tehát egyrészt a heftalita Hun Birodalom lakosságából (avarhunokból), másrészt a Kárpát-medencéből Atilla halála után keletre (Perzsia határáig?) visszahúzódott hun-utód népekből (onogur-szabírokból) került ki.

Húszezer lovasú eleink elszakadásának története a türkök tolmácsolásában is fennmaradt. A szogdok, akik korábban a heftaliták alattvalói voltak, a Hun Birodalom bukása után kérték új urukat, a türk Dizabulost, hogy küldjön követeket a perzsákhoz a kereskedelmi kapcsolatok helyreállítása érdekében. Az első követjárás azonban eredménytelen volt, a második követség tagjait pedig a perzsák megmérgezték. Ezután a türkök a bizánciakhoz fordultak. A bizánci császár kikérdezte a követeket s eközben hangzott el a minket érdeklő párbeszéd is, amely Menandrosznál maradt fenn:

„Tehát ti – kérdé a császár – teljesen tönkretettétek a heftaliták hatalmát?” Mikor ezek azt felelték, hogy igen, azt kérdezte a császár: „Vajon a heftaliták városban laknak-e, vagy pedig falvakban?” - „Uram, ez a nép városban lakik.” – „Tehát – szólt közbe a császár – nyilvánvaló, hogy ti valamennyi városukat elfoglaltátok.” – „Úgy van.” – felelték. – „Hanem most arra vonatkozóan világosítsatok fel, mekkora az avarok sokasága, amely a turkok birodalmától elszakadt, s vajon egy részük még most is hatalmatok alatt van-e?” – „Vannak, akik a mi hatalmunk alatt vannak; akik azonban elszakadtak tőlünk, azok – azt hiszem – körülbelül húszezren vannak.” (Bendefy/2000/120)

A történeti források szerint (Szádeczky/1992/19) a türkök elől menekülő avarok 558-560 körül hódoltatták a pontuszi sztyeppe népeit (köztük a Zabergán vezette szabírokat). Ezt követően vélük együtt foglalták el a Duna-Tisza vidékét 561-562 után. Baján kagán (aki Menander Pretectornak egy kb. 562-re datálható híradásában szerepel első ízben) ekkor kér letelepedésre alkalmas területet [10] Jusztiniánusz bizánci császártól. Baján közvetlenül ezt megelőzően (kb. 561-ben) vette át a pontuszi népekkel kibővített avar törzsszövetség vezetését. Ez jelentette a szabír dinasztia önállóságának („Csaba királyfi” uralkodásának) végét, amelyre a magyar és a bolgár történeti hagyomány egyaránt emlékezik. A dinasztiaváltásra valóban Atilla 453 közepén bekövetkezett halála után 108 évvel került sor, ahogy azt a bolgár feljegyzések megőrizték.

Sikerült tehát fényt derítenünk azon eseményekre, amelyekre a TÜ, mint a hun-magyar dinasztia történetére emlékezik, s amelyek a Szent Korona keletkezésének és vándorlásának körülményeit is megvilágítják. Az eseménysort egymástól függetlenül leíró krónikások lényegében egybehangzóan adják elő a történetet. Ez a szabír-avar-magyarok története, s egybevág a Bíborbanszületett adatával, miszerint a magyarok régi neve a szabír volt. A TÜ e szabír történet keretében adja elő a heftalita Hun Birodalmat ért támadást és az avar honfoglalást is. Ami azt jelenti, hogy a hunok, az onogurok, a szabírok és az avarok egyetlen nép fiai voltak a magyar uralkodóház krónikása szerint is. A TÜ tehát a hun uralkodócsalád történetíróitól származó kétségtelen hitelű adatsort mentett meg, amelyet sztyeppi rovás(?)írásos történeti feljegyzésekből és a szájhagyományból sajátjaként örökölt a középkori magyar krónikafolyam.

Kürosz e nép fölé nevezett ki feljebbvalókat 531 (Kürosz uralkodásának kezdete) és 542 (az első szabír csoport Perzsia határáról való távozásának időpontja) között. A három területre letelepített hét törzs nyilván ekkor is szövetséget alkotott s Kürosz a szövetség vezetőjének (a nesztoriánus keresztény vallású Zabergánnak) adhatta a Szent Koronát. Ez az aktus formális lehetett, Kürosznak nyilván nem volt lehetősége a szabír uralkodó tényleges kijelölésére, csupán megerősíthette a jelentős katonai erőt képviselő szabír törzsek választását. Erre utal az a körülmény is, hogy a Szent Korona Mervben készült, amely ekkor (mintegy százötven éven keresztül) a hunoknak adózott, azaz a Hun Birodalomhoz tartozott. Kürosz tehát megszépítve adja elő az eseményeket, amelyben neki valójában csupán formai szerep juthatott.

Ezt az eseménysort támasztják alá azok az örmény adatok is, amelyek szerint eleink a Szent Koronát az örményektől hozták volna el. Az említett perzsa-bizánci háborúk egyik célja ugyanis éppen Örményország megszerzése volt. Ehhez az okot az szolgáltathatta, hogy Örményország trónján korábban a hun uralkodóházból származó Arszakida-dinasztia egyik ága ült, s e korábbi helyzet visszaállítására törekedtek a heftalita Hun Birodalomból kivált szabír törzsek. Az örmények a visszatérő hun-szabír uralkodót és koronáját a sajátjuknak tekinthették s ez tükröződik e sokáig nem értett örmény álláspontban.


Láncocskák és birodalmak

Gróf Révay Péter koronaőr szerint a Szent Korona csüngői a korona alá tartozó tartományok szimbólumai. A csüngők hármas tagolású kőkompozíciói valóban értelmezhetők "ország" jelentésű hármas halomként. E kőhármasok keresztpántos foglalata ‑ Révay Pétert alátámasztva ‑ a korona szerkezetét és a székely "f" (Föld) rovásjelet utánozza. Azért van belőlük három, mert a korabeli szimbolikában a hegy és különösen a hármashalom (a három kő) „ország” jelentésű. Maguk a láncok a teremtésre utalnak (obi-ugor elképzelések szerint a teremtés történhet az égből láncon történő lebocsátás által). A láncokon lógó országok együttese a birodalmat a teremtő ajándékának, Istentől származó országnak mutatja.

A Szent Korona eredetileg kilenc pártacsúccsal, de csak öt csüngővel készült.34 A párta hegyei az égbe vezető út kilenc szintjével (égi országokkal) lehettek összefüggésben, a nagyszéksósi szíjvég kilenc hegyéhez hasonlóan, míg a csüngők a dinasztia által uralt földi országokat jelképezhették.

De milyen földi birodalomról lehet szó? Melyik az a történelmi alakulat, amelyikre e láncocskák utalnak? Nyilván olyanra, amelyik a korona készítésekor létezett, vagy amelynek emléke ekkor még elevenen élt. S itt aligha gondolhatunk másra, mint a Párthus Birodalomra.

A. v. Gutschmid közli, hogy a Kr. u. I. században az Azovi-tengertől az Indusig terjedő óriási térségben mindenütt a párthus Arszakida-ház tagjai uralkodtak. Öt párthus részkirályságról tudunk, a párthus nagykirály ‑ legalább névleges ‑ fennhatósága alatt, ezek: Párthia, Média, Örményország, Szkítia (a Kaukázustól északra) és Baktria az Indus vidékével. Ez utóbbiból fejlődött ki a Kr. u. II-III. évszázadban a Kusán Birodalom. Faustus Byzantinus örmény író szerint a szkítiai és az örmény részterületeken a 4. század elején még arszakida uralkodó ült. Több koraközépkori örmény forrás az arszakidákat az ázsiai hun dinasztiából származtatja, s az örmény írók jól értesültek lehettek, mert az örmény trónon több mint háromszáz évig ültek az arszakidák. A hagyományokat követve, a heftalita hunok Baktriában, az európai hunok pedig Szkítában ‑ tehát egy-egy volt párthus részkirályságban ‑ alakították meg birodalmukat (Götz/1994/I/260).

A párthusok ‑ a görög történetírók szerint ‑ azért kapták párthus nevüket, mert elpártoltak rokonaiktól, a "szkítáktól" ‑ s e szóból e népek magyar nyelvére is némi fény derül. E rokonok a hunok lehettek, akik a rokonságot még számon tartották (azaz a Hunortól és Magortól származó két testvérnép, akiről krónikáink említést tesznek, az avar és a hun volt). Mátyás király történetírója, a magyar nemességet szerzett Bonfini Antal a következő kijelentést tulajdonítja Atillának: "a rómaiak ... sem párthus rokonainkat nem hódították meg eddig, sem a hunoknak nem szabhattak még törvényt" (Bonfini/1995/77). A hunok tehát ‑ Mátyás király történetírója szerint ‑ rokonaiknak tartották a párthusokat és így joggal feltehető, hogy a Párthus Birodalmat a Hun Birodalom részének, előképének, területét a Hun Birodalomhoz csatolandónak, azaz igény-országnak tekintették.

A Szent Koronát ténylegesen egy olyan hun dinasztia terveztette és készíttethette (a hozzá menekült párthus, azaz avar-szabír ötvösökkel), amelyik tudatosan készült a Párthus Birodalom területeinek újbóli egyesítésére. (Kürosz a hatalmuk tetőpontján álló hunok eszköze volt, a nagyszerű program részeként betelepülő szabírság azonban mégis uralkodójának tekintette. Hiszen vér volt a vérükből.)

A Szent Korona tehát a korábbi saját területekre vonatkozó hatalmi igényeket fejezhette ki már a születésekor is. E jellegzetességét napjainkig megőrizte ‑ bár a korona alá tartozó, a csüngők által jelképezett országok az eltelt évszázadok alatt kicserélődtek s kilencre szaporodtak.


A görög és latin feliratok

Merv Kr. e. 323-ban beletartozott Nagy Sándor birodalmába. Utóda, I. Antiokhosz (Kr. e. 281-261) itt építtette fel görög mintára Antiokheiát, amely a nagy távolságokban is meglepően egységes hellenisztikus kultúra jellegzetes jegyeit viselte magán. Az általa épített szeleukida Merv négyzethálós alaprajzú, egymást derékszögben metsző utcákból állt. A Kr. e. II. század végére ugyan a baktriai görög királyság is összeomlik, a hellenisztikus kultúra azonban ennek ellenére tovább él. A mongol pusztákról ekkor érkező kusánok például átvették az urbánus életmódot és vele a görög ábécét is. Még a Kr. u. 20 ‑ 48 között a párthus fővárosban, a taxilai Szirkapban vert pénzek, a városterv, a templom és az iparművészeti tárgyak is egyaránt a görög kultúra erőteljes hatását mutatják. E környezetben elképzelhető görög feliratok megjelenése egy hun koronán.

A latin feliratok keletkezése is megmagyarázható a források alapján. Kr. e. 92-ben több száz éves háborúskodás kezdődött a párthusok és a Római Birodalom között, amelynek az egyik legjelentősebb eseménye a carrhaei csata volt Kr. u. 53-ban. E csatában a párthus Suren (Szörény) tízezres seregével tönkreverte Julius Ceasar uralkodótársának, Crassusnak negyvenezres seregét. A párthus sereg gerincét a szakarauka nehézlovasság adta, amelynek pikkelyszerű lemezekből összeállított (a Szent Korona katonaszentjein látható) páncélzatát a mervi fegyverkovácsok készítették. Plinius szerint a vert seregből foglyul ejtett tízezer rómait a mervi oázisban telepítették le. E rómaiak később a hun hadseregben bukkannak fel, s eljutnak egészen Kínáig. Soraik folyamatos utánpótlást kaphattak a Római Birodalom szökevényeiből, száműzött­jeiből és hadifoglyokból. Így korántsem elképzelhetetlen, hogy Merv lakosságában a hun időkben is mindvégig éltek latinul beszélő csoportok, elsősorban a pusztai népek által megbecsült katonák, kézművesek, vagy az értelmiség között.

A latin nyelvet nem csupán a hunokhoz csatlakozott, vagy szolganépek ismerték, hanem maguk a hunok is. Thierry korabeli forrás nyomán írja a részben Rómában nevelkedett Atilláról, hogy zsöllyeszékében ülve fogadta a gall városok papjait s őket rossz latinsággal rá akarta beszélni, nyissák meg előtte kapuikat (Thierry/1865/125). A hun főnemesség élén álló testvérpár: Onogesius (Hungéza) és Skottas (Szkíta) a hun és a görög mellett latinul is jól tudott (Bóna/1993/58).

Azaz a latin és görög nyelvű feliratokból korántsem következtethetünk arra, hogy a Szent Korona nem hun műhelyben készült. A kétnyelvű feliratokból éppen egy hun műhelyre, a mervi oázisra lehet következtetni.


A zománcképek keresztény szellemisége

Birodalmuk nyugati felében a heftalita hunok a nesztoriánus keresztény vallást követték s ez magyarázza a zománcképek keresztény szellemiségét. A szír zsinati iratok 424-ben említik a mervi és a heráti, 497-ben pedig a gurgáni hun püspökséget. Kosmas Indikopleustes szerint a heftalita uralkodó és nagyszámú heftalita keresztény 550-ben követséget küldött a perzsiai nesztoriánus egyház vezetőjéhez is (Czeglédy/1954). Az iráni uralkodók támogatták az V. század közepe táján megalakuló perzsa nesztoriánus egyházat az ortodox Bizánccal szemben. A heftaliták által a trónra visszahelyezett szaszanida Kavád szintén támogatta a nesztoriánus egyházat (Moravcsik/1938/184). Összefügghet a kereszténység ismeretével és tiszteletével, hogy Atilla ‑ Leó pápa kérésére ‑ 452-ben elállt Róma elfoglalásától.

E történelmi és földrajzi környezetben született meg a magyar Szent Korona. További sorsa a hunok és avarok nyugatra vándorlásának megfelelően alakult: a birodalmakat felemelő és porba döntő katonai események, az oda-vissza hullámzó népmozgások végeredményeként a Kárpát-medencébe került. (E vándorlás közben készülhettek a korona zománcairól azok a másolatok, amelyeket Csomor Lajos talált meg Tbilisziben.) Az avarokat kirabló Nagy Károly seregei a hadizsákmány részeként nyugatra vihették a Szent Koronát is. Tőlük a pápához került, végül pedig ‑ az ország keresztény hitre térésekor ‑ a magyarságot megillető koronát Szent István visszakapta.

Akkor kapta meg, amikor az ország újra a keresztény hitre tért: mert az avarhun néprészek a párthus-heftalita időktől kezdve őrizhették a kereszténységüket. Ezt igazolja egy keleti forrás is, amely szerint 523 táján egyes keresztény iratokat lefordítottak a kaukázusi hunok nyelvére (Moravcsik/1938).

Visszatekintve az elmondottakra, természetes a Szent Korona iránt a magyarok körében a kezdetektől megnyilvánuló fokozott tisztelet, hiszen egy olyan királyság szimbóluma, amelyiknek egyaránt adót fizetett a kínai, a perzsa, a bizánci és a római császár is. A királyi ékszer jelképrendszere e ködbe foszlott pusztai királyság büszke öntudatát őrzi napjainkig.


Jegyzetek

[1] Azaz ismét a magyar történetkutatás legnagyobb kérdéséhez, a hun-magyar kapcsolatok vizsgálatához jutottunk el. S úgy tűnik, most sikerül kimozdítani a kutatást abból a gödörből, amelybe egyes történészek és nyelvészek politikai okokból juttatták. Nincs igaza Vékony Gábornak (2002/199), amikor arról ír, hogy az európai középkor tudományossága már a X. századtól összekapcsolta a magyarokat a hunokkal (mert már korábban is összekapcsolta), s hogy semmi adatunk nincs annak eldöntésére, hogy ennek az összekapcsolásnak lehetett-e történeti alapja (mert kitűnő forrásaink vannak).

[2] Szkítia a TÜ szerint „Szamarkandtól a Fekete-tengerig terjed”.

[3] „Az országom északi részén lakó türkök” alatt a heftalita Hun Birodalom lakóit, esetleg a párthusok utódait: az avarok, hunok, szabírok egyik csoportját kell értenünk, mert ők laktak Perzsia északi részén és Perzsiától északra.

[4] Nem kétséges, hogy ez az a 20 ezres sereg, amit a TÜ is említ.

[5] Amikor Kürosz kagánt nevezett ki a mervi oázisba telepített szabír-avarok fölé, akkor nyilván uralkodói jelvények átadásával is megerősítette az új kagán helyzetét. E jelvények közé tartozhatott a Szent Korona, amelynek mervi készítését történeti feljegyzések, műtörténeti párhuzamok és vallástörténeti megfontolások alapján korábban feltételeztem (Varga/1999/169).

[6] E támadást említi a TÜ.

[7] Ezek voltak a korai onogurok, köztük a hunok – jegyzi meg Makkay János (1996/67). Csaba királyfi első fiának, Edemennek népéről van szó.

[8] Ők az avarok és a hozzájuk csatlakozott onogurok Makkay János szerint (1996/67). Az orosz őskrónika a perzsa-bizánci háborúk egy későbbi epizódját kapcsolta a fehér ugorokhoz. Herakleiosz bizánci császár a szabírok Szkítiában maradt második csoportjával (Csaba királyfi második fiának, Ednek népével) hadakozhatott, akik szintén a perzsák szövetségesei. Herakleiosz 623 tavaszán betört Media Atropatenába (Azerbajdzsán), majd a Transzkaukázusban töltötte a telet, a Kürosz (Kura) folyó völgyében. (Bréhier/1999/57)

[9] Ez már Árpádnak a hon visszafoglalására induló népe.

[10] A tárgyalásokon a Szirmium körüli Pannónia Secunda átadása is szóba került.

***


A Szent Korona és az alucsajdengi hun korona párhuzamai

Mi az, amiben hasonló; és mi az, amiben eltérő ez a két fejedelmi ékszer? Ha számba vesszük őket, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy mindkét koronát a hun-magyar királyi dinasztia számára készítették.


1. ábra. Az alucsajdengi hun korona egyik nézete; az Isten jelképe, vagy küldötte lebeg a világ közepe felett, legitimálva a tőle származó dinasztia hatalmát


A két korona

A kínai Külső Mongóliához tartozó Ordoszban, Aluchaideng (Alucsajdeng) lelőhelyen két, Kr. e. V-III. századi sírból 218 aranytárgy került elő 1972-ben, köztük egy állatfejes arany díszpánt, és egy fejdísz, melynek tetején egy turulmadár ül (1., 2. ábra).

2. ábra. Az alucsajdengi hun korona másik nézete

Majdnem ezer évvel később, 531 táján, a mervi oázisban új koronát készítettek a szabírhunok nesztoriánus keresztény uralkodójának, a Szent Koronát (3. ábra). (Lásd erről " A Szent Korona készítésének ideje, helye és alkalma " c. cikkünket a világhálón!)

E két uralkodói fejdíszt hasonlítjuk össze ebben a cikkben.

3. ábra. A feltehetően a mervi oázisban készített szabírhun (azaz magyar) Szent Korona egy térbeli világmodell


Mindkét korona földi istenné tesz

A magyar Szent Koronáról el szokták mondani, hogy beavató korona, azaz elsősorban a koronázáskor használták. Az a különleges tulajdonsága ugyanis, hogy alkalmas az uralkodóvá szentelés céljaira.

A Szent Korona ugyanis egy varázserővel rendelkező világmodell, amely egy kőkori gondolati sémát követ. Ezért az érintésével a közemberből uralkodó válik; azaz a Szent Korona bűvös szerszám; hasonlatos a népmeséinkből és a mítoszokból ismert varázserejű tárgyakhoz: a láthatatlanná tévő sapkához, az üssed-üssed botocskámhoz és a terülj-terülj asztalkámhoz. Ugyanez látható be az alucsajdengi hun koronáról is.

E csodát, az átváltoztatás csodáját a két korona azáltal tudja végrehajtani, hogy az uralkodót a világ közepével azonosítja. A világ közepe a szakrális térben az Isten helye, ezért a koronázással a világ közepére "lépő" uralkodó az Isten feladatait, az isteni teremtés folytatását vállalja magára, amikor a fején veszi ezeket a jelképeket.

Ezt a csodát, az ősvallási jelek segítségével uralkodóvá történő átváltoztatás csodáját kevés korona képes megtenni a közemberrel. E bűvös szerszámok közé tartozik az alucsajdengi hun korona, a magyar Szent Korona és a thaiföldi korona is.


Mindkét korona tetején az Isten jelképe található

A Szent Korona is, meg az alucsajdengi hun korona is az Isten alá rendelt negyedelt világot mutatja be.

- A Szent Korona az Isten jelzésére a keresztet használja, amely nem csak keresztény jelkép, hanem a székely írás "d" betűje is (eredetileg az ősvallás Du/Dana istenének szójele).

- Az alucsajdengi hun koronán az Istent turulmadár jelképezi. Azt, hogy a madár a turullal azonosítható, onnan lehet tudni, hogy a közelében székely rovásjeleket (székely rovásjelekkel rokon írásemléket) találunk: a Jóma ligatúrát (l. a Miről ismerhető fel a turul? c. cikkünket a világhálón!). A turultól való származást (és az alucsajdengi hun korona szimbolikáját) a magyar krónikákban fennmaradt Emese-álma mítosz teszi érthetővé.


Mindkét korona boltozata egy negyedelt világmodell

A hagyományos világkép szerint az Isten által teremtett és rendezett világ négy részre tagolódik. Ez a világkép tükröződik mindkét vizsgált koronán.

A Szent Korona felülnézete a székely írás "f" (Föld) jelével azonos, azaz egy felülnézeti világmodell. Ezt a világot a szent folyókat jelképező keresztpántok osztják negyedekre.

Az alucsajdengi hun korona boltozata is negyedelt, azaz szintén világmodell, a székely "f" (Föld) jel és a kínai Föld szójel megfelelője.


Mindkét korona jelzi a világ sarkait

A hagyományos világkép szerint a Föld négyszögletes, az ég pedig kerek, ezért a Föld és az Ég csak a sarkokon érintkezik, itt van az égbe vezető út amelyet a Tejúttal, az égigérő fával azonosítottak.

A szakrális uralkodó ezzel az égbe vezető úttal azonos, ő közvetít a földi emberek és égben lakó istenek között. A sarkok ábrázolása ennek jelzését- a királyi hatalom legitimizálását - szolgálja mindkét koronán.

A Szent Koronán a Tejútra utaló keresztpántok jelzik a világ négy sarkát.

Az alucsajdengi hun koronán a világ sarkait szarvak jelképezik.


Mindkét koronán székely jelpárhuzamok találhatók

Ehhez a csodához van szüksége mindkét koronának a székely jelpárhuzamok alkalmazására, mert ezek segítségével mutatják be, írják le a világ közepét. A székely rovásjelek párhuzamainak használata feltűnő azonosságnak számít, amely a világ más koronáira nem jellemző.

A Szent Koronán megtalálható a székely "f" (Föld), "g" (ég), "j" (jó), "s" (sarok), "d" (Dana), "m" (magas) jelek megfelelője, továbbá a Jóma ligatúra és az ország szójele.

Az alucsajdengi hun korona felülnézete egyfajta negyedelt felülnézeti világmodell, azaz a székely "f" (Föld) jel megfelelője. Ez a világmodell tartalmazza a Jóma ligatúrát, a székely "j" (jó) és "m" (magas) jelek elődjéből alkotott összetételt.

A keresztpántokon a négy szent folyó jelzésére az aranydrótból formált filigránok szolgálnak, amelyek a székely írás "j" (jó "folyó") jelének megfelelői és az égig csapó hullámtarajt ábrázolják (4. ábra).

4. ábra. A Szent Korona keresztpántjain található aranyból formált filigránok a székely rovásírás "j" (jó "folyó") jelének megfelelői; azt jelzik elolvasható módon, hogy a négy keresztpánt-szakasz az Éden négy folyóját jelképezi; ezek a folyók az istennel azonos Tejútból kapják a vizüket

Mivel mindkét koronát a hunok számára készítették, természetes, hogy a hun-magyar ősvallás legfontosabb ismérveit megtaláljuk rajtuk. Amint az is természetes, hogy az eltelt ezer év és az ezalatt legalább az uralkodó osztályt részlegesen érintő vallásváltás miatt jelentős eltéréseket is találunk a két korona között. Ezek azonban az uralkodói fejdísz mondanivalójának lényegét nem érintik.

Az összehasonlításba további uralkodói és sámán fejdíszeket is bevonunk, mert ezek segítenek megérteni a hun koronadivatot és a koronadivatban bekövetkező változásokat.

A kereszténységre utaló részletekkel nem foglalkozunk behatóbban, mert figyelmünket a hun vonatkozások kötik le. Ezeket vesszük sorra alább.

5. ábra. Ngaszan sámánkorona madarat ábrázoló csúcsdísszel, körbe zárt kereszt alakú boltozattal, az abroncsán hegyek rajzával, valamint csüngőkkel; az egyik keresztpántszakaszon jól látszik a folyót jelző hullámvonal


A koronák szerkezete

Mindkét uralkodói koronán találunk csúcsdíszt, negyedelt boltozatot és abroncsot.

Ez a negyedelt szerkezet a kínai írás Föld szójelével meg a székely írás "f" (Föld) jelével tart rokonságot. Ez nem általános szokás, a későbbi európai koronákra sem jellemző - ezért fontos szempont, amikor a koronákat rokonítjuk.

Csüngők csak a Szent Koronán vannak, az alucsajdengiről hiányoznak - ez az eltérés azonban nem jelentős és talán meg is magyarázható. A feltehetően hun hagyományt követő szibériai sámánkoronákon sok példát találunk a csüngőkre is, azaz lehetséges, hogy a hun hagyománynak általában része volt a koronák csüngőkkel való felszerelése. A Szent Korona csüngői a Szent Korona alá tartozó országokat jelképezték, azaz az eltérésnek talán a két hun állam szerkezete közötti különbség adhatja a magyarázatát. Az alucsajdengi hun uralkodó egyetlen állam felett uralkodhatott, vagy nem tartotta fontosnak az alárendelt államocskák csüngőkkel való jelzését.

6. ábra. A Szent Korona csüngőinek körbe zárt keresztje a kínai írás Föld jelével és a székely írás "f" (Föld) jelével azonos


A csúcsdíszek eltérése és hasonlósága

Az alucsajdengi koronán (az uralkodó fején) turulmadár ül, amint ez gyakori jelenség a hun eredetű párthus uralkodók esetében is. A Szent Koronán ezzel szemben egy keresztet találunk, amely egy keresztény koronához jobban illik, de része volt az ősvallási jelkincsnek is (a székely rovásírás kereszt alakú "d" betűje a Du/Dana szójeléből keletkezett, amely az Isten egyik nevét jelölte s amelynek köze lehet a Duna nevéhez is).

7. ábra. A kubánvidéki hun diadém kettőskeresztje madarakkal

Van e koronákon tapasztalható jelképváltásnak egy megfelelője a magyar címerhasználatban is. Géza fejedelem előtt a hunok és a magyarok sasmadarat használtak címerállatként (így ábrázolja Attilát is a Képes Krónika is). Géza fejedelem korát és az ő idejében bekövetkező vallásváltást követően azonban a turul helyett a kettőskereszt kerül a királyi címerbe. A kettőskeresztet a hunok is használták: a Tejútat, a véle azonos Istent és a tőle származó uralkodói hatalmat jelképezték általa.

8. ábra. Az alucsajdengi hun korona boltozatának oldalnézete; a túlhangsúlyozott szarvak egyrészt a "király" fogalom jelképei, másrészt székely jelek segítségével a Jóma olvasatot adják

Címer szavunk egy korábban sisakdíszt jelentő szóból származik, azaz pontosan azt a folyamatot és azt a kort idézi, amelyben a hun és párthus uralkodók fején lévő sasmadár a Képes Krónika címerpajzsára költözött. Törvényszerű volt, hogy ez történt a hun-magyar címeralakokkal (a turullal és a kettőskereszttel) is, amelyet a hun korban a fejen viseltek, a magyar korban pedig a címerpajzson látunk viszont. E változási folyamatba illeszkedik az alucsajdengi hun korona sasmadara is: ha a magyar címerekben a pajzson látható a madár, akkor a hun korban a fejdíszen kellett lennie.

9. ábra. Attila hun uralkodó turulos pajzzsal a Képes Krónikából

Mivel mindkettő az Isten jelképe, nincs eltérés a mondanivalót illetően. A koronák csúcsán az Istenre utaló jelképet találunk mindkét esetben. Ráadásul a hunok használták a kettőskeresztet is, azaz nem volt ez az eltérés jelentős. Talán az indokolhatta a cserét, hogy a keresztény korban a kettőskeresztet könnyebben elfogadták a keresztény uralkodó koronáján és címerében, mint a sasmadarat. A hun-magyar dinasztia pedig ugyanolyan szívesen használta a keresztet és a kettőskeresztet is, hiszen azzal korábban is éltek, a váltás nem okozott elfogadhatatlan törést a családi jelhasználatban.

10. ábra. A Szent Korona felülnézete azonos a kínai írás Föld szójelével és a székely írás "f" (Föld) jelével; az Éden térképe, a világ teremtett és rendezett középpontját jelöli ki


A negyedelt boltozat

Mindkét korona boltozata negyedelt. Más adatok mellett ez is arra utal, hogy a hunok ismerték a négy szent folyó ősvallási képzetét és hagyományát. A koronákon való megjelenésük az uralkodót és országát a világ közepével azonosítja (a közép képzete a kínai világszemléletben is megtalálható), ahol a Teremtés megkezdődött és ahonnan az isteni rend a világ négy tája felé elterjed. A koronák szerkezete alapján az is feltehető, hogy a hun uralkodó is a négy világtáj urának tarthatta magát a sumer és a magyar királyokhoz hasonlóan.

11. ábra. Az alucsajdengi hun korona boltozatának kiterített rajza; a négy szarv a világ négy sarkán elképzelt égbe vezető útra utal; a szarv az Ószövetség szerint "király" jelentésű; a szarv, sarok és szár "növényi szár, király, úr" szavaink, valamint az orosz cár, az angol sire és a sumer sar, sarru "király" genetikusan összefügg; a szócsalád annak az ősvallási elképzelésnek köszönheti a létrejöttét, amely szerint a kerek ég és a négyszögletes Föld a világ sarkain (az isteni származású uralkodó személyén keresztül) érintkezik


A Jóma ligatúra

12. ábra. Az alucsajdengi hun korona kecskeszarvai a Jóma ligatúrát jelenítik meg; a kecskeszarv "király" jelentésű (ahogyan az Ószövetség is írja feltehetően hatti, vagy hettita előzmények alapján), ezért a szarv teljes értelme: Jóma király; az alucsajdengi leletek között egy jelvényen is szerepel a Jóma ligatúra, ezért nyilvánvaló, hogy ez esetben is a ligatúra tudatos alkalmazásáról van szó

13. ábra. A Jóma ligatúra (a folyóra utaló kacskaringó és a hegyek rajza) így jelenik meg a Szent Korona abroncson lévő Krisztus-zománc térdén

Az alucsajdengi hun korona és a magyar Szent Korona legközvetlenebb összefüggését a mindkettőn előforduló Jóma ligatúra jelenti. A Jóma ligatúra a székely írás "j" (jó) és "m" (magas, mál, mart) jeleinek előképéből alkotott kőkori összetétel, amelyet az amerikai indiánok is használnak. A jelmontázs képi tartalma arra a folyóra (a Tejútra) utal, amely a magasba vezet - azaz Jóma isten azonos a Tejúttal.

Ez az isten az özönvíz (azaz a jégkorszak) előtti, Ararát körüli Éden uralkodója volt, az ő országát szelte át a négy szent folyó. Emlékét többek között (Jima néven) az iráni mitológia is megőrízte. Tőle származnak a társadalmi együttélés szabályai és tőle eredeztették hatalmukat a hun uralkodók is. Az iráni mitológiában megőrződött annak emléke, hogy Jimától egy idő után az uralom átszállt Ahuramazdára, azaz Iránban vallásváltás következett be. Talán ez volt az oka a Firdauszi által is megénekelt Irán-Turán ellentétnek. A finn nyelvben az isten jelentésű jumala, a magyar nyelvben pedig az ima szó őrzi az Éden uralkodójának emlékét.

14. ábra. A Szent Korona Szent Pál zománcának "hegyen oszlop" jelképe

15. ábra. A Szent Korona Szent Péter zománcán található "hegyen folyó" jelkép azt is megmagyarázza nekünk, hogy ez esetben a Tejútról van szó


Sztúpák a Szent Koronán

Azt, hogy a magyar Szent Koronát nem tervezhette bizánci, vagy római műhely, de annál inkább készülhetett egy hun püspökség megrendelésére (amilyen püspökség a 150 évig a hunoknak adózó mervi oázisban is működött); az is bizonyítja, hogy előfordul rajta a sztúpa ábrázolása.

16. ábra. A thai királyi korona sztúpát ábrázol; a sztúpa pedig az égbe vezető utat, amely a királyság legitimizációját, az uralkodó és a királyi hatalom égi eredetét illusztrálja; Thaiföldön járván a thai idegenvezetőnk elmondta: azért vannak egymást követő párkányai, hogy felfelé vezető képcsőként szolgálhasson

Közvetlen párhuzama a magyar Szent Koronán lévő sztúpa-ábrázolásnak a thai korona, amelyik lényegében egy aranyból készített sztúpa. Az alucsajdengi és kubánvidéki hun koronák, a thai korona, valamint a magyar Szent Korona egyaránt világmodell, amely az Föld és az ég közötti utat ábrázolja és a királyi hatalmat ezáltal isteni eredetűnek mutatja.

A gondolat alapja kőkori eredetű és az egész antik világban ismert volt, a sztúpaábrázolás azonban kötődhetett a hunok és a Hun Birodalmat alkotó népi összetevők indiai szerepléséhez, akár Buddha alakjához is. Ismeretes, hogy Buddha (ejtsd: Buda) a sakjamuni törzs (a szakák) bölcse volt, akit - származását és ideológiáját tekintve is - szoros szálak köthettek a sztyeppéhez. Ezzel függhet össze a hunok által elnevezett magyar főváros Buda neve is.

Ez az egyetlen jelpárhuzam is világosan megmutatja, hogy a magyar Szent Korona nem választható el a hun ősvallástól és az erre épülő királyeszmétől. A kőkorban kialakult gondolattól a hunok akkor sem tudtak megválni teljesen, amikor a kereszténységre áttértek - hiszen az évezredek óta folyamatosan uralkodó hun dinasztia nem gyengíthette a saját hatalmát legitimáló, a nép által jól ismert ősvallási eredetű hittételt és jelképrendszert.

17. ábra. A Höhhot-i Belső Mongol Tartományi Múzeumban szobrot állítottak annak a hun uralkodónak (fején a most tárgyalt koronával), akinek az alucsajdengi sírjában a madaras koronát találták; rokonszenves és követésre méltó az a kínai múlttisztelet, amit ez a szoborállítás is jelez


Összefoglalás

Az alucsajdengi hun korona és a Szent Korona között szerkezeti azonosság is felismerhető, a legfontosabb azonban a gondolati tartalomban meglévő azonosság. Az európai koronák általában nem jelentenek többet a gazdagság bemutatására alkalmas, de a formáját tekintve véletlenszerűen kialakított ékszernél. Az általunk elemzett két korona ezzel szemben a világ szerkezetéről és a sztyeppi királyeszme alapjairól tájékoztat, közben emlékeztetve a Teremtésre és az Édenre - a Föld homo sapiens sapiens általi benépesítésének történetére. Számunkra különösen fontos, hogy mindezt a székely rovásjelek párhuzamainak alkalmazásával valósították meg mindkét koronán.

Ezzel a tulajdonságával a két korona közvetlen rokonsága megállapítható. Mindkét koronát ugyanaz az uralkodó dinasztia, a hun-magyar uralkodóház tervezte meg az Eurázsia keleti felében jobban ismert ősvallási elképzelések alapján.

18. ábra. Nem is oly régen még mi is reprezentatív szobrokat állítottunk a Szent Koronát viselő uralkodóinknak, például Szent István királynak