látogatók(7992, 0)linkajánlólapszerkesztéskapcsolatlapfórum

lapok ábécében

régiók

bejelentkezés

lapstílus

apróhirdetés

autó

állat

család

egészség

étkezés

film

fórum

gazdaság

hírek

humor

időjárás

ingatlan

informatika

internet

könyv

közélet

kultúra

menetrend

munka

műsor

oktatás

pénzügyek

szabadidő

szállás

szolgáltatás

szótár

társkereső

térkép

tudomány

utazás

vásárlás

zene

genetika.linksite.hu
biodiverzitás DNS egészség és genetika evolúció
élet genetika (örökléstan) genetikai tanszék génbank
géndiagnosztika géntechnológia géntérkép kislexikon
könyv kromoszóma kvantitatív genetika magyar genetika
molekuláris genetika szervezet történeti genetika  
    rokon lapok konkurrens lapok


INGYENES
HIRDETÉS

1. számú hely


INGYENES
HIRDETÉS

3. számú hely


INGYENES
HIRDETÉS

5. számú hely


INGYENES
HIRDETÉS

7. számú hely


INGYENES
HIRDETÉS

4. számú hely
biodiverzitás
Biodiverzitás /lap.hu/
 
DNS
DNS /lap.hu/
 
egészség és genetika
A szorongásos betegségek genetikai vonatkozásai /bura.hu/
Az autizmus genetikai háttere /wikipedia/
Genetikai betegség /wikipedia/
Genetikai betegségek felismerése /doki.net/
Genetikai tanácsok gyermeket váró szülőknek
Kódolt kórok /családilap.hu/
Nikotinfüggés és genetika /origo.hu/
Viselkedés-genetika /katki.hu/
evolúció
Evolúció /lap.hu/
 
élet
Az élet általános elmélete /sztaki.hu/
 
genetika (örökléstan)
A gén természete /genetics.bdtf.hu/
ELTE Genetikai Tanszék /elte.hu/
Genetika (örökléstan) /enc.hu/
Genetika /wikipedia/
Genetika és az élet /oszk.hu/
Genetikai írások /sulinet/
Genetikai távirányító embrióknál
Látványos genetika
Mendeli genetika
Mindenható genetika? (fórum) /index.hu/
Nyelvérzék és genetika
Személyre szabott genetika (blog)
genetikai tanszék
ELTE Genetikai Tanszék
 
génbank
Génbank /lap.hu/
 
géndiagnosztika
Géndiagnosztika /lap.hu/
 
géntechnológia
Géntechnológiai olvasókönyv
 
géntérkép
Géntérkép /wikipedia/
 
kislexikon
Genetikai kislexikon (könyv)
 
könyv
A genetika nagykönyve /50plusz.hu/
Általános genetika (könyv) /antikva.hu/
Genetika - génetika /harmat.hu/
 
kromoszóma
Kromoszóma /wikipedia/
 
kvantitatív genetika
Kvantitatív genetika /elte.hu/
 
magyar genetika
A magyar szellemiség eredete /buddha-tar.hu/
A magyarság születése /virtus.hu/
Genetika Magyarországon /bioinfo.pte.hu/
Őstörténet
molekuláris genetika
Molekuláris genetika /wikipedia/
 
szervezet
Magyar Genetikusok Egyesülete /bioinfo.pte.hu/
 
történeti genetika
Az emberi faj keletkezése
Történeti genetika
Új térkép az ember eredetéről és szétrajzásáról /térképnéző.hu/
 
rokon lapok
Tudomány /linksite.hu/
 
konkurrens lapok
Genetika /lap.hu/
 
a lap leírása:
Veres Péter levele Kéry Szabolcshoz, aki egy felfedezést tett a kreativitással kapcsolatban

***
Tisztelt Doktor úr!

Tiszta szívből gratulálok a sikeréhez!

Nemcsak érdekesnek, hanem igencsak nagy jelentőségűnek tartom a kreativitás genetikájával kapcsolatos felfedezését, mivel az alkotó tehetség kérdésével foglakozva jól tudom, hogy Ön előtt eddig még egyetlen egy gént sem sikerült azonosítani, amely valóban hatással lenne az intelligenciára vagy a kreativitásra, még R. Plominnak sem. Úgy gondolom Plomin -- Öntöl eltérően -- elve rossz úton járt, amikor IQ vizsgálatokból indult ki. Persze nem véletlenül, mert különleges családi körülmény nála, hogy a szélesebb rokonságából csak kizárólag ő végzett egyetemet, miután sikeresen tette le az IQ-vizsgát.

Plomin kutatásainak elindításakor azonban nem volt tisztában azzal a tudománytörténeti ténnyel, hogy vetélytársa a pszichológus R. Sternberg, aki az egyik legismertebb amerikai intelligenciakutató éppenséggel megbukott az IQ teszteken. Dehát tudom a kreativitás tesztek őshazájában azonban meg nem engethető módon a kreatív gyermekeket továbbra is általában a IQ tesztek alajján szokták szelektálni.

Nagyon helyesnek tartom, hogy Ön némileg óvatos formában fogalmaz, amikor arról ír, hogy "az emberi psziché és viselkedés jelenségei rendkívül sokszínűek, és úgy tűnik, hogy a populációban normális vagy félnormális eloszlást mutatnak" (Kéry Szabolcs:A pszichiátriai betegség fogalma és értelmezése az újabb idegtudományi kutatások tükrében). Nem tudom, hogy ezt a hagyományos Galtontól eredő munkahipotézist Czeizel Endre munkáiból meríthette-e, amely Magyarországon is népszerű hivatkozási alap szokott lenni, legalábbis a pszichológiai és a pedagógiai szakirodalomban az utóbbi 40 évben. Sőt a még Barabási is erre hivatkozik, ami nagy melléfogás a részéről. Bár én is hasznosnak találom a hálózatelméletet és hasznosítom.

Az elmodattakal kapcsolatban publikáltam jó néhány tanulmányt. A
legutóbbi ilyen jellegű munkám megtalálható a Társadalomkutatás című
akadémiai folyóirat 2007 szeptemberi számában, amelynek címe: A Kreativitás aránya és Zipf-eloszlásának jellege a populációban.(A tehetség Galton-féle normális eloszlásának tudománytörténeti problematikája és módszertani kritikája). pp.321-339. Az Ön szíves figyelmébe ajánlom ezt az írásomat.

Tulajdonképpen azt szeretném mondani, hogy az elhíresült IQ egyáltalán nem a Gauss-görbének megfelelő normális eloszlású, ahogyan azt Czeizel és mások, így Allport amerikai pszichológus is túlságosan kategorikusan állítják. Miközben ez az elhiresült hipotézis nem más mint egy régi több mint százéves pozitivista eredetű tudományos mítosz még 1869-ből, az intelligencia- és tehetségkutatás kezdetéről, amit azonban pszichológiában már régóta megcáfoltak. Érdekes módon külföldön elég sokan a viselkedésgenetikusok közül, akik általában, kizárólagosan a kvantitatív genetika tradicionálisan bevett matematikai statisztikai módszerével dolgoznak, szintén a normális eloszlásra szoktak nemcsak hivatkozni a szellemi tulajdonságok populációbeli eloszlásával kapcsolatban, hanem ráadásul interdiszciplinárisnak tartott új tudományáguk fő módszerének tartják. Ennek az az oka, hogy az interdiszciplináritást -- enyhén szólva -- igencsak félvállról veszik, aminek következtében elfelejtik tanulmányozni a vonatkozó lélektani szakirodalmat. Mármint az intelligencia tesztvizsgálatokat és ezen belül az IQ állítólagos normális eloszlásának bonyolult módszertani problémáját, amire úgy szoktak hivatkozni, mintha az egy nagyon fontos cáfolhatatlan természettudományos tény lenn, annak ellenére, hogy egyáltalán nem az. Már 60 éve hogy Guilford a kreativitás terminusának megalakotója éles szeműen elsőként rámutatott arra, hogy az intelligenciakutatás módszertani válsággal küzd és ennek egyik oka széles körben alkalmazott statisztikai módszer, a korreláció- és faktoranalizis. Most hogy immár százéves az IQ tesztkutatás helyzete egy jottányit sem változott, vagyis az intelligencia vizsgálatok már több mint egy évszázada permanens módon módszertani krízis helyzetben leledzik ennek oka a lineáris rendszerekben való temészettudományos módszerek túlhajtása és a nemlinerás vagyis a szinergetikára jellemző szemléletmód teljes elhanyagolása. Pedig a világmindenség legbonyolultabb rendszere éppen az agy, amely önszervező integrált rendszer, amelyet nemlineáris jellegű slálafüggetlen hatványfüggvény eloszlás kell hogy jellemezzen.

Szerény véleményem szerint mind a külföldi kutatók nagy része (beleértve
ebbe a nagy genetikus a Nobel-dijas James D. Watsont is, mind Czeizel
teljesen tévesen értelmezik a Homo sapiens szellemi tulajdonságok Gauss-görbeszerű eloszlásával kapcsolatos tradicionális galtoni
munkahipotézist. Az utóbbi C. Burt, majd R. Jansen pszichológusoak,
valamint a kritikátlan követőik Herrnstein és Murray stb. kolosszális
tévedéseinek hatására vélekednek úgy, miszerint az IQ variációi állítólag
nagy mértékben genetikailag meghatározottak lennének, amit egyesek 70-80% arányúnak tartanak, mint az emberi testmagasságot. Érdekes az az eléggé faramuci paradox tendencia, hogy sokszor éppen a pszichológusok kutatják a géneket, a genetikusok meg fordítva, az IQ-ra, illetve annak állítólagos normális eloszlására hivatkoznak, miközben mostanáig egyetlen egy gént sem sikerült azonosítani, amely hatással lenne az emberi intelligenciára. Ez a jellegzetes körkörös hivatkozás a viselkedésgenetika és pszichológia között veszélyes módszertani csapdává vált, ami sötét árnyékot vet még magára az interdiszciplináritás alkalmazására is. Igy többek között ezt a intelligenciakutatásban halvaszületett ma már teljesen anakronisztikus munkahipotézist, amit most az agykutatásnak végül is sikerült meggyőzően megcáfolni. Nevezetesen azt, amit Jensen és másik egykoron jelentős genetikai hatásnak gondolt az afroamerikaiak és a szegények sikertelen IQ tesztjeit elemezve, ennek egyértelműen külső környezeti hatásra jön létre és semmi köze a rosszok génekhez, hanem a gyerekkori stressz negatív következménye. Ez eddig megalapozatlanul jelentős genetikai hatásként interpretálták egyesek. Jellemző, hogy Czeizelnek a tehetség kapcsolatos munkáiban lényegében nem több, mint egyetlen egy mondat és egy szép női mellre hasonló Gauss-görbe rajz segítségével átvitte a kreativitásra is az IQ-kutatás régóta elavultnak számító a normális eloszlás galtoni hipotézisét, amelynek azonban ma már csak tudománytörténeti a jelentőséggel bír.

Mivel a kvantitatív genetikában a mérhető tulajdonságokra vonatkozó sok
kis génes additív jellegű úgynevezett poligénes öröklési modell valóban
kapcsolatban áll normális eloszlással. Ezt -- másokhoz hasonlóan -- nagy
örömmel összekapcsolta Cz.E., az intelligenciatesztek pontszámainak
állítólagos Gauss-görbéjével, amit láthatót egyes amerikai egyetemi
tankönyvekben, amelyeket azonban általában nem intelligenciakutatók szoktak összeállítani. Jóllehet köztudott, hogy a korreláció nem jelent ok-okozati kapcsolatot mi több sem az intelligencia, sem a kreativitás nem mérhető, nem számszerűsíthető, következésképpen nem formalizálható pszichogenetikai jelenség így nem is lehet normális eloszlású. A Gauss-görbének megfelelő híres statisztikai eloszlás csakis és kizárólag mérhető jelenségekre vonatkozik. Az utóbbit máskülönben az ún. Ljapunov tézis is leszögezte nem sokkal 1917 előtt. A nehezen vizsgálható, rendkívül bonyolult és jórészt feltáratlan intelligenciának egyetlen semmit mondó számjeggyel való jelölése, több mint naivitás. Pedig már az IQ kidolgozója W. Stern idejekorán felhívta a figyelmet (1924), hogy az IQ egyáltalán nem normális eloszlású. Ennek a kérdésnek azonban már komoly szakirodalma van a lélektani kutatásban a legnevesebb szakemberek részéről, amit sajnos az intelligenciát a kvantitatív genetika statisztikai módszereivel vizsgáló tudósok nem ismernek és így nincsenek tisztában vonatkozó újabb eredményekkel vagy problémákkal. Ezért a viselkedésgenetikusoknak a pszichológiára ilyetén való gyakori hivatkozása nem korrekt, hanem egyenesen megtévesztő. Ez nemcsak a pszichológiára vonatkozik, hanem nem egyszer a populációgenetika által alkalmazott matematikai módszerekre is.

Ezt utóbbi kritikát nem én mondom, hanem a kérdéssel foglakozó amerikai
kutatók. Ha érdekli szívesen kikeresem a könyveimből és jegyzeteimből a
nevűket.

Nem véletlenül a viselkedésgenetikát ismertető szakirodalom szerint
széleskörűen elterjedt kvantitatív genetika hagyományos statisztikai
módszerek alkalmazók arra az igencsak érdekes "következtetésre" jutottak
Nyugaton, hogy kreativitás feltehetően nincs kapcsolatban a génekkel, vagy csak minimális mértékben. Magyarán véleményük szerintük a tudománynak állítólag nem sikerült bebizonyítani a gének hatását a kreativitásra. Ez az elég kategorikus formában hangozhatott vitatható mostani munkahipotézis sok külföldi pszichológusnak nagyon tetszik és szívesen is hivatkoznak rá. Fel sem merül náluk a sanda gyanú, hogy netalán valamiféle módszertani probléma akadályozhatja a génhatás kimutatását a világ legbonyolultabb rendszerének az emberi agy legkülönlegesebb termékével, a kreativitással, az alkotótehetséggel kapcsolatban, miközben az intelligenciát illetően túlságosan is "jól sikerült" a gének nagy szerepének kihangsúlyozás az IQ tesztek manipulatív segítségével.

Nyilvánvaló, hogy Czeizel kollégája nem ismeri vagy nem veszi figyelembe
ezt a koncepciót, ami persze szöges ellentétben áll hipotetikus nézetével,
de különös módon ugyanúgy negligálja D.T. Lykken elméletét is. Bár a neves amerikai tudós nemcsak elismeri a gének hatását a kreativitásra, hanem egy rávonatkozó -- nálunk nem nagyon ismert, de Ön által figyelembe vett - genetikai törvényt is felfedezett csaknem 30 évvel ezelőtt. Ez viszont azt jelenti, hogy tudományosan nem korrekt Czeizel. Tévesen ugyanis azt hitte, sőt jelenleg is úgy gondolja, hogy a kreativitás jól mérhető additív jellegű genetikai hatásnak kitett pszichológiai jelenség, mint az emberi testmagasság, amire analógiaként szinte mindenki, így ő is hivatkozik, de Galton nevének említése nélkül, aminek öröklése (h2) valóban magas 80-90% körüli lehet. Csakhogy a feltételezett nagy arányú genetikai hatás az IQ viszonylatában a mai napig nem tudták meggyőzően bizonyítani. Véleményem szerint Czeizel egyszerűen nincs tisztában vele, hogy a poligénes öröklés nemcsak egyféle lehet, ahogyan ő tévesen feltételezi, hanem kétféle, nevezetes additív és nem addítív. Az utóbbihoz tartozik a Lykken által felfedezett emergenesis genetikai törvényszerűség, amely a kreativitása szoktak alkalmazni. Ez bizony teljesen ellentmond annak a halva született, de széles körben elterjedt munkahipotézisnek, miszerint a kreativitás állítólag nem lehet kapcsolatba hozni a génhatással. Az én különb bejáratú meglátásom szerint nem csupáncsak a kreativitásara, de minden bizonyára az intelligenciára is vonatkozhat az emergenesis nevű genetikai törvényszerűség. Ennek következtében mindkettő eloszlás jelleg a populációba,. tehát mid a kreativitásnak, mind pedig az intelligenciának nem Gauss-görbeszerű, hanem a Zipf-eloszlásnak felel meg.

Sajnálatos módon az ilyen jellegű tudatos vagy tudattalan csúsztatások
vagy manipulációk, ha nem is túlságosan gyakran, de előfordulnak nemcsak a társadalom tudományokban, hanem bizony még a természettudományokban, így a fizikusok publikációiban is. Például nemrég atomfizikus barátomnak nem hosszabbították meg a szerződését Japánban, miután teázgatás közben felhívta a figyelmét a mellette dolgozó nagyérdemű Japán kollégájának, hogy jelentős hiba csúszott a kísérletének számításába. Tragikomikus, hogy később egy neves amerikai folyóiratban a hiba kijavítás nélkül leközölték a japán tudós cikkét. A szerkesztőség csak akkor kapott észbe, amikor egymásután érkeztek a dörgedelmes szemrehányások és a cikket megpróbálták éberségi kísérletként interpretálni. Az is felháborító, ahogyan a nemzetközi sajtó a zseniális Nobel-díjas tudóst a DNS felfedezőjét és a genom program vezetőjét tönkretette, méltatlan módon botrányba keverte bele.

Természetesen nem szabadna szem elől téveszteni a kudarc is nagyon fontos a tudományos kutatásban, ugyanis ebből is lehet, sőt kell profitálni. A tudósnak nem szabad félni a kudarctól, hanem tanulni kell belőle, ki kell
használni és ügyesen sikerré átalakítani, amennyiben ez lehetséges.
Mindenesetre hangsúlyozni szeretném, legalábbis tudomásom szerint a
kreativitás kutatástörténetében rajtam kívül senki sem ismerte fel, hogy
Fancis Galton a tehetségkutatás atyja a Lykken által 1982-ben felfedezett emergenesis nevű, a kreativitásra vonatkoztatott genetikai törvény előfutárának számit a világ tudománytörténetében. Igazából lehet, hogy nem is sok választotta el attól, hogy nevéhez fűződjön ez a korszakalkotó zseniális genetikai törvényszerűség, amikor empirikus számításaiban szelektált és random mintáiban paradox módon lényegében azonos kreativitás arányt talált. Ez az ellentmondást érthető módon akkor képtelen volt megmagyarázni, hiszen még Mendel elméletét sem értette meg, sőt intenzíven harcolt ellene. Ennek ellenére az előbb említett számításai teljesen megfelel az emergenesis genetikai törvényszerűség speciális szabályának, amit a kreativitásra szoktak alkalmazni, mármint azok, akik ismerik. Ezt az érdekes Galton munkáságában az emegenesis genetikai törvényszerűségre vonatkozó kutatástörténeti tényt sikerült elsőnek kimutatnom a kreativitáskutatásban. Úgy hiszem nem csak lokálisan. Az azonban teljes igaz, hogy már Kretshmer is hangsúlyozta, hogy a géniuszok gyermekei nem örökölhetik a zsenialitást, de ez is inkább csak éles szemű empirikus megfigyelésnek számít. A lángész nem additív jellegű optimális gén konfigurációnak, a genotipus struktúrájának szétesését az utódoknál azonban csak Lykkennek és munkatárasainak a 20. század vége felé sikerült kimutatni és a nemcsak a géniusz jellegű kreativitásra is alkalmazni.

A félreértések elkerülése végett meg szeretném jegyezni, hogy részemről nem dicsekvés, nem nagyzási hóbort a saját nevem felemlegetése, hanem jól felfogott önvédelem, védekezési törekvés. Ezzel kapcsolatban is csak úgy mint - az Ön érdekes krativitéssal kapcsolatos jelentős genetiaki
felfedezését illetően - feltétlen szükséges az alapkutatásban is fontos
szerepet játszó a tudományos prioritás kérdésének állandó emlegetése. Ebben sehogy sem lehet udvariaskodni, hiszen a plágium veszélye permanensen fenyeget. Hiszen a tudósok egy része legalábbis a humántudományban abból él, hogy gyakran megismétli, átírja azt, amit mások már előtte kimutattak, felfedezetek. Csakhogy közben elég gyakran "elfelejtik" megemlíteni egyesek az eredeti szerző nevét, egyszerűen nem hivatkozik rá, vagy csak ügyesen úgy, hogy a sok hivatkozás között - direkt - eltűntetik egy nem mellékes dolgot, az eredeti felfedező személyét, illetve vonatkozó konkrét munkásságát egy adott eddig problémakör megoldásában. Pontosabban nem domborodik ki a felfedezés elsőbbségnek tudománytörténetileg és tudományetikailag mindig fontos kérdése. Paradox módon az ilyen jellegű tanulmányokat azonban általában a szerkesztők nem nagyon szokták visszautasítani