látogatók(4377, 0)linkajánlólapszerkesztéskapcsolatlapfórum

lapok ábécében

régiók

bejelentkezés

lapstílus

apróhirdetés

autó

állat

család

egészség

étkezés

film

fórum

gazdaság

hírek

humor

időjárás

ingatlan

informatika

internet

könyv

közélet

kultúra

menetrend

munka

műsor

oktatás

pénzügyek

szabadidő

szállás

szolgáltatás

szótár

társkereső

térkép

tudomány

utazás

vásárlás

zene

Vásáry.István.linksite.hu
cikk életrajz kötet kritika
levél   rokon lapok konkurrens lapok


INGYENES
HIRDETÉS

3. számú hely


INGYENES
HIRDETÉS

2. számú hely


INGYENES
HIRDETÉS

4. számú hely
cikk
Időszaki kiadványok (repertórium) /oszk.hu/
Vásáry István: A magyar rovásírás, A kutatás története és helyzete, Keletkutatás, 1974.
Vásáry István: Az ázsiai hunok /historia.hu/
Vásáry István: Nagy Lajos tatár hadjáratai /kre.hu/
életrajz
Vásáry István /doktori.hu/
Vásáry István /elte.hu/
Vásáry István életrajza /vambery.sk/
 
kötet
Vásáry István: A régi Belső-Ázsia története /tankönyvtár.hu/
Vásáry István: Az Arany Horda
Vásáry István: Cumans and Tatars: Oriental Military in the Pre-Ottoman Balkans, 1185-1365.
Vásáry István: Magyar őshazák és magyar őstörténészek /polc.hu/
Vásáry István: Magyar őshazák és magyar őstörténészek /rénhirek.blogspot.com/
 
kritika
Vásáry István a Jugria-kérdésről /tudós.virtus/
 
levél
Oszmán-töröknek nevezzük-e a Türk Dil Kurumu által megreformált modern török nyelvet? /wikipedia/
 
rokon lapok
Bencsik András /linksite.hu/
Benkő Loránd /linksite.hu/
Drábik János /linksite.hu/
Erdélyi István /linksite.hu/
Götz László /linksite.hu/
Horváth Iván /linksite.hu/
Kiszely István /linksite.hu/
Kozmács István /linksite.hu/
Mandics György /linksite.hu/
Monok István /linksite.hu/
Sipőcz Katalin /linksite.hu/
Szőcs Géza /linksite.hu/
Varga Csaba /linksite.hu/
Varga Géza /linksite.hu/
Vásáry István /linksite.hu/
 
konkurrens lapok
 
 
a lap leírása:
A finnugrista magyarázatok minduntalan szembemennek a valóság tényeivel. Jó példája ennek a neves turkológus összeütközése a történeti hagyománnyal, a népnevekben rejtőző tényekkel és a logikával.


1. ábra. Az obi-ugorok Bolse Anyikovó-i szent ligetében előkerült hun kori ezüsttál hátoldalára rajzolt jelenet az ősapa alakját (az Orion csillagképet) idéző táncosokkal és a Nimród tamgával; a tamga megfelelője felbukkan XII. századi magyar ezüstdénáron is; a keleti ezüstöket a szaszanida Iránban (224-651) meg a szomszédos heftalita Hun Birodalom területén (350-557) készítették és az északi erdők prémjeinek ellenértékeként kerültek az obi-ugorokhoz


A bénultságot tekintsük-e betegségtünetnek, vagy az életerőt?

Azt írja Vásáry István "Magyar őshazák és magyar őstörténészek" c. kötetének "A Jugria-kérdés"-ről írt dolgozatában, hogy "A tudományos magyar őstörténet-kutatás eléggé egy helyben topog, míg a dilettáns őstörténet-"kutatás" sohasem látott méreteket öltve tombol. Ez utóbbi azonban nem a magyar őstörténet, hanem a szociológia és eszmetörténet (néha már elmetörténet) körébe tartozik, a "magyar nemzettudat betegségei" fejezetcím alá."

Az idézet mondanivalója két lényeges elemből áll.

Az egyik szerint az akadémikus "tudomány" egyhelyben topog. Az állításnak ez a része igaz. Vásáry István helyesen ismerte fel, hogy a téveszmékre épített finnugrista nyelvészeti-történeti hipotézis képtelen a fejlődésre. Hiszen bármilyen újabb ismeret bukkanjon is fel a társtudományok körében, az jobbára csak cáfolhatja a hunfalvista állításokat, amelyeket a kultúrpolitika támogatása mesterségesen tart életben. Ezért aztán természetes, hogy a finnugrizmus megrekedt a százötven éves megalapozatlan kinyilatkoztatások ismételgetésénél és nem képes életjelenségek felmutatására. Ebből következik, hogy bármilyen újabb adat, vagy gondolat, amely az idők során felmerül, megtermékenyítőleg hathat az alternatív kutatókra; a finnugrizmus számára azonban az új adatok és ötletek zápora engesztelhetetlen és állandósuló kritikát jelent, amelyre nem tud tudományos igényű választ adni.

Az idézet második mondata vásári jelzőosztogatás, amely a finnugrizmus visszafogott lehetőségeit illusztrálja.


2. ábra. Uráli felvarrható jelvény a magasba vezető utat jelképező lépcsős hegyekkel; a kínai kaptató szójel és a székely rovásírás "m" (magas) jelének rokonával; Szaveljeva nyomán


A Jugria-kérdés lényege

A X - XV. századi iszlám és orosz források ismételten említést tesznek egy yura/yugra nevű népről és Jugra nevű országáról, amely az obi-ugorok által a XVII - XVIII. században lakott (nagyjából a Káma és az Ob közötti) területtel azonosítható. Az Urál két oldalán fekvő hatalmas területű Jugria a történelmi verhoturjei, turai, pelimi és tobolszki kerületekkel esik egybe.

A Jugriában lakó jugrikat a mai obi-ugorok elődeivel szokás azonosítani (Vásáry István szerint teljes joggal). Később azonban megállapítja, hogy a jugri név nem volt az obi-ugorok saját magukra alkalmazott népneve. Ebből nyilvánvaló, hogy a jugri nevet a vidéket állammá szervező korábbi uraiktól (kézenfekvően egy bányászatban és prémkereskedelemben érintett sztyeppi néptől) kaphatták.

A Jugria-kérdés többrétű.
- Egyrészt arra kell válaszolni, hogy Jugria azonos-e a magyarok őshazájával?
- Másrészt arra, hogy a Jugria névnek köze van-e a magyarok ugry, ugorszkij, ungar stb. neveihez?
- Ez utóbbival összefüggő további kérdés az, hogy mely nép és milyen történelmi korszakban adta e tájnak a Jugria nevet?

Vásáry István az első kérdésre nemmel válaszol, mert a magyarságot nem az Urál, hanem Belső-Ázsia szülöttének tartja; azonban elfelejti megemlíteni, hogy ez a föld egyúttal a hunok szülőföldje is.

A második kérdésre korábban igennel válaszolt (azt állítva, hogy a magyarok ungar neve és Jugria neve is végső soron az onogur ra megy vissza), újabban azonban megváltoztatta az álláspontját és ma már tagadja a közös eredetet. Alapos okunk van azt gondolni, hogy a korábbi álláspontja jobban alátámasztható, mint az újabb.

A harmadik kérdésre adott válaszában a névadó népet a jugurokban (a sárga ujgurokban) vélte megtalálni. Ez a magyarázata azonban helyesbítésre szorul, mert nem vette figyelembe a rendelkezésre álló írástörténeti, ősvallási és nyelvi adatok egy részét és mert az általa alkalmazott módszer nem tudományos igényű.


3. ábra. Uráli medve alakú fémplakett a székely "j" (jó) és a "g" (ég) jelek megfelelőjével (Szaveljeva nyomán); a medveplakett szimbolikája a szintén jelekkel ellátott 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobornak, a magyar királyi jogar oroszlánjának, valamint az esztergomi királyi kápolna oroszlánjainak a párhuzama


Véletlen hasonlóság?

Vásáry István szerint a Jugria név csak véletlenül hasonlít a külföldiek által ránk alkalmazott, s az onogur ból származó népnevünkre. Mint mondja, népünknek az oroszok használta általános megnevezése a XVII. századig az ugry (többes szám) és az ugorszkij (melléknévi forma) volt, ami kétségtelenül a magyarokra átruházott onogur népnévből alakult ki (vitathatatlannak tekinti az ogur/onogur idegen eredetét). S ehhez az ugri-hoz szerinte csak véletlenül hasonló a Jugra alak.

Hozzá kell tennünk, hogy a véletlen egy matematikailag ellenőrízhető fogalom, amivel - egy tudományos igényű műben - nem illik dobálózni. Vásáry István semmivel sem indokolja meg, miért kellene véletlennek tekintenünk az ugri és a jugri hasonlóságát - ezért okunk sincs az állításának elfogadására.

Zsirai Miklós még hatalmas apparátussal igyekezett bebizonyítani, hogy az eredeti Ugra alak az onogur ból származik (amit Biharugra neve támogat - VG), de ezt Vásáry István csupán egy prekoncepióhoz való ragaszkodásnak minősíti.

Gombocz Zoltán ama állítását pedig, hogy a moszkvai hagyományban a magyarok és az onogur-bolgárok jugriai tartózkodásának emléke őrződött meg, teljességgel tarthatatlannak ítéli.

Az indoklása szerint ha a magyarok az V. században költöztek ki Jugriából, de az orosz forrásokban csak a XI. században jelenik meg a Jugria név, akkor nem képzelhető el, hogy az oroszok akárcsak halvány emlékeket is őrízzenek meg ennyi idővel korábbi lakosokról.

Pedig a feladványnak van másik, jónak tűnő megoldása is. E szerint a magyarok (az ugrik) nem Jugriából (az Urál vidékéről) vádoroltak le délre a Kaukázushoz, hanem fordítva: a szkíta-hun sztyeppén élő ugor-magyarság visszamaradó és a környezetbe olvadó töredékei költöztek fel északra több, egymást követő alkalommal, például a párthus időkben és a heftalita Hun Birodalom VI. századi összeomlását követően. Ez esetben az oroszoknak nem kellett visszaemlékezniük az V. században Jugriából elköltözött magyarokra, mert a Jugriába költözött és végleg ott rekedt hun-magyar töredék Jugriában élt a XI. században is.

Ez volt a nézete már Pray-nak is (Annales veteres Hunnorum, Avarum et Hungarorum, Vindobonae /Bécs/, 1761.). Pray azonban a hunokat még a magyarokkal azonosította s feltételezte, hogy az Ázsiából történő hun kivonulás során egyes hun csoportok eljuthattak Jugriába is.

Vásáry István maga is hasonló nézetet képvisel (azaz Jugriát nem tekinti a magyarság őshazájának, a Jugria nevet pedig egy sztyeppi nép hatásának tekinti); de nem magyar, hanem török hatást feltételez. Azaz közelít a hagyomány álláspontjához, de a végső lépést a finnugrista korlátok miatt nem teheti meg.

A jelen cikkben e végső lépés indokait (a székely írással írt, hunok által is használt, magyarul elolvasható) jugriai és környékbeli írásemlékek egy részét mutatjuk be.


4. ábra. Permi pecsétgyűrű a székely rovásírás "s", "o/ó" és "ek" jeleinek megfelelőjével Szaveljeva nyomán; szójelek szerinti értelmezése: "sarok Óg ék"; a legvalószínűbb fonetikus olvasata: sarok, amely szár Óg "Óg király" értelmű


Módszertani megfontolások

A nyelvészeti, őstörténeti kérdések tárgyalásakor a gondolatmenet sikerének, vagy a bukásának titka elsősorban a módszertan. A kutatási területet szűkre szabó módszertan ugyanis - mint azt a finnugrista tanulmányokban tapasztalhatjuk is - eleve meghatározza a felhasználható adatok körét is.

A finnugrista szerzők meg is szokták említeni az általuk gyakorolt tudomány behozhatatlan előnyét a dilettánsok hipotéziseivel szemben, amelyet szerintük a finnugrizmus tudományos módszertana biztosít. Vásáry István dolgozata lehetőséget nyújt arra, hogy ezt a módszertant működés közben tanulmányozzuk.

E szerint hiába vezette le Zsirai Miklós "hatalmas apparátussal" (azaz a finnugrista nyelvtudomány módszertanával) az Ugra nevet az onogurból. Elegendő ezzel szemben a "prekoncepció" jelző alkalmazása és ennek hatására a finnugrista módszertan minden eredménye - Zsirai fáradozásaival egyetemben - semmivé foszlik.

A nagyobb tudományos hitel kedvéért még hivatkozni lehet egy történelmi körülményre is (hogy a magyarok elköltözése az V. században történt) s ezzel a Zsirai-féle finnugrista módszertan végképp alulmarad a Vásáry-féle finnugrista módszertannal szemben. Itt azonban már az sem érdekes, hogy a szerző tudja: a magyarok sohasem költöztek el Jugriából, csak legfeljebb be Jugriába, ezért a kifogása eleve erőtlen. A módszeresen alkalmazott Vásáry-féle finnugrista érvelés lényege a megfelelően kiválasztott jelző.

Így jár el a moszkvai tudással szemben is, amely a jugrikat és az ugrikat összevetette egymással. E hagyományt - a szerző módszerének megfelelően - nem feltárni és megérteni kell, hanem a " hamis etimológián alapuló tudákos" jelzővel érdemi tárgyalás nélkül a papírkosárba kell seperni.

Zsirai magyarázatát a "formális nyelvészeti konstrukció" ítélettel utasítja el.

Róna-Tas András Jugriával kapcsolatos hipotézise és új adata a " nem tudott meggyőzni" értékelést kapta Vásáry Istvántól.

Munkácsi Bernát finnugrista módszertanon nyugvó álláspontja " is egy formális nyelvészeti konstrukció".

Megkapja a magukét a a régi irodalom, vagy a forrás is, ha nem azonos az álláspontja Vásáry Istvánéval. Például a "hun, onogur, ungar nevek a régi irodalomban teljes káoszban voltak, mindegyik mindegyikkel azonos volt, még a XVIII. században is Bonbardi Mihály és Desericzky Ince a Jordanes-féle onogurokban magyarokat lát". Hozzátehetjük, hogy joggal, mert Jordanes a hunok kortársaként, a hunok által tönkrevert gótok történetírójaként kétségkívül jobban ismerte a hunok és az onogurok történetét Vásáry Istvánnál. S Jordanes a prémkereskedelemmel foglalkozó onogurokról (akiket felváltva nevez szabíroknak is) Attila halála után nem sokkal azt állítja, hogy egyszer már jártak a Kárpát-medencében. Ezért végső soron érthető is, hogy a hunok és a magyarok azonosságát ok nélkül tagadó Vásáry István a forrást és a rá épülő régi irodalmat egy jelzővel véli eltakaríthatónak.

A jelzővel való érvelés mellett fontos ismertetője e finnugrista módszertannak a teljességre való törekvés hiánya is. Amikor például az a kérdés, hogy egy problémának hány megoldása lehet, alapvető különbség mutatkozik az informatikusok és a nyelvészek eljárása között. Az informatikusnak minden lehetséges megoldást ki kell dolgoznia a szoftver írása közben, mert különben elszáll a szoftvere a feldolgozandó adatokkal való szembesüléskor.

A nyelvészek a jelek szerint nem ennyire alaposak. Ők többnyire egyetlen megoldást említenek a sok alternatíva közül s a többit nem is tárgyalják. Amikor például azt kell eldönteni, hogy a jugurból keletkezett-e hangátvetéssel az ujgur, vagy fordítva - akkor a szerző szerint elegendő csupán az egyik lehetőséget megemlíteni, a másik lehetőségnek a felvetése is szükségtelen.

Módszertani értékű a finnugrista szerzők végletes elzárkózása a székely írástörténet által kínált lehetőségek felhasználásától, és az ebből fakadó mélységes tudatlanságuk az írástörténeti, ősvallási adatokat illetően. A jelen cikk ábrái kellően illusztrálják ezt a helyzetet: az írástörténeti adatok figyelembevétele gyökeresen átrajzolja a képet.

A finnugrista módszertan jellegzetes eleme a hunfalvysta állításokat cáfoló adatok és körülmények elhallgatása. Ezt Németh Gyula - a neves turkológus előd - a székelyek hun eredethagyományának tárgyalása kapcsán kifejezetten javasolta is a követőinek. Vásáry István dolgozatában - ennek megfelelően - több jelét is találjuk például a hun kapcsolatok említés nélkül hagyásának, mert a finnugrizmus legfőbb törekvése a hun-magyar (hun-székely-magyar) azonosság tagadása.

Például ama történeti és kronológiai kifogások felsorolásakor is találunk erre illusztrációt, amelyek Vásáry István szerint cáfolják a Zsirai-féle Jugria-magyarázatot. A szerző így érvel: "tegyük fel, hogy ... az onogurok tényleg ... 463 táján vonultak a Kaukázus északi ... vidékére. ... legkorábban a VIII-IX. század fordulóján költöztek fel a Középső-Volga vidékére a Kubán mentéről. A név ismeretében tehát a volgai bolgároknál kb. 800 a terminus ante quem. Mi történt akkor az onogur elnevezéssel Délnyugat-Szibériában a közben eltelt mintegy 350 év alatt? Ki, milyen nép használta ezt a terminust, hiszen a későbbi Jugra elnevezés esetében láthattuk, hogy nem ez volt a vogulok-osztjákok önelnevezése. A 463 és 800 közötti időszak Délnyugat-Szibériában teljes homályban van. De a legfőbb baj az, hogy a 463-as nagy népvándorlásban részt vevő ogur, saragur és onogur népek lakhelyét maga az újabb kutatás ... a Kazak-steppe déli részére helyezte."

Vásáry István gondosan elkerüli annak megemlítését, hogy a tárgyalt időszakban (350 és 557 között) a vidéket nem a kazakok, hanem az avarok és a hunok (varchoniták, magyarul: várkonyok) lakták, ezért a tájat történelmietlen Kazak-steppeként emlegetni. A Turáni-alföldet a Hun Birodalom uralta s a hunok tartották kézben az északi erdőlakókkal folytatott prémkereskedelmet is. Ennek köszönhetően jutott el a hun dinasztia nemzetségjele az obi-ugorok földjére, Jugriába. Azaz Vásáry István állításával szemben van olyan adatunk, amelyik tájékoztat arról, hogy a Jugria név miként juthatott el a "Kazak-steppéről" (tehát a Hun Birodalomból) az északi erdőkbe.

A finnugrizmus véges lehetőségeit és bezárkózását illusztrálja Vásáry István következő - módszertani jelentőségű - álláspontja: "A magyar őstörténeti kutatások bizonyos szempontból lehetőségeik végére értek. Az írott forrásanyag igen szűkös, és a magyar nyelv és finnugrisztika magyar őstörténeti vonatkozásait is zömében feltárták. Az elmúlt száz év modern tudományossága ontotta a jó és kevésbé jó összefoglalásokat és cikkeket, szolid és kalandos elméleteket. A történeti források és a nyelvészet területén semmilyen látványos előrelépésre nem számíthatunk". (Hasonló, a tudományos kutatást korlátozó álláspontot már Róna-Tas Andrástól is olvashattunk. Ő megadta a pontos földrajzi koordinátákat, amelyek között a magyar őstörténet kutatása folytatható.)

Súlyos és lehangoló szavak lennének ezek, ha Vásáry Istvánnak igaza lenne. Azonban ez a komor jövő csak arra a finnugrista "tudományra" igaz, amely nem hajlandó tudomásul venni és forrásként feldolgozni a székely írástörténet adathalmazát. Valójában tehát éppen ellenkezője a helyzet annak, mint amit Vásáry István állít. Írástörténeti adatok (ha úgy tetszik írásos források) serege vár feldolgozásra és tudós értékelésre. Kétségtelen, hogy ezek további fényt deríthetnek a Jugria kérdésre is, amint az is nyilvánvaló, hogy ezek a hagyományos történelemszemléletet támasztják alá és nem a Vásáry István által képviselt finnugrista álláspontot.

A lehetséges ellenvéleményeket Vásáry István röviden elintézi: "Ami pedig az egyre növekvő mennyiségű dilettáns írásokat illeti ... nem érdemes rájuk reagálni."

A Vásáry István által követett módszertan arra a feltételezésre épül, hogy a kutatás lényegében befejettnek tekinthető, alapvetően új felismerések már nem várhatók, a finnugrista tudomány a megvilágosodottság állapotába érkezett; a másként gondolkodók elmebetegek, akiknek az álláspontjával nem kell foglalkozni.

Mondanunk sem kell, hogy ezek a feltételezések nem bizonyíthatók. Azt azonban minden logikus gondolkodásra képes ember érzi, hogy egy tudományos igényű módszertan - a magyar őstörténetkutatás nyilvánvaló csődje, a kihasználatlan lehetőségek serege mellett - nem helyezkedhet arra az elvi alapállásra, hogy a kutatás lényegében már kimerítette a lehetőségeit, a tudomány minden fontos kérdést megválaszolt, nincs mód az előrelépésre, nincs szükség a vitákra.

Ez a módszertani jelentőségű álláspont a tudományos megismerés lehetőségének tagadása, amelyet azonban mégsem érdemes tudománytalannak nevezni. A hasonló módszerű finnugrista írások sora miatt ugyanis a tudomány szó jelentése bizonytalanná vált és devalválódott. Számunkra elegendő annak felmérése, hogy a Vásáry István által alkalmazott finnugrista módszer a magyar őstörténet tisztázásának jelentős akadálya.


5. ábra. Uráli kitűző Szaveljeva nyomán a székely írás "ly" (lyuk) jelének párhuzamával; a lyuk itt látható szójele napjelkép; Kőhalmi Katalin kutatásaiból tudjuk, hogy a szibériai világkép szerint az életet jelképező folyó (ez nyilvánvalóan a Tejút) forrása a Nap


A szkíták és a hunok szerepe

Igazat kell adnunk Vásáry Istvánnak, amikor ezt írja: " Még csak végiggondolni is sok, mennyi hipotézis és logikai salto mortale van itt, de még ennek segítségével is a porba hull ez a gondolatmenet."

Csupán azt kell hozzátenni ehhez, hogy mindez a finnugrista prekoncepcióról mondható el, amely tagadja a szkíták, a hunok és a magyarok azonosságát. Ha például a magyarokat a hunokkal azonosítjuk (ahogyan azt a magyar történelmi hagyományon kívül még vagy ötven külföldi forrás is teszi), akkor a Jugriával kapcsolatos legtermészetesebb állítások közötti vélt ráncok kisimulhatnak. A hun utód népek feltehetően azért viselik valamilyen formában az ugor nevet, mert az a hun örökség része. Az ugor név valamiképpen - például a hun ősvallás fontos szavaként - kötődhetett a hunokhoz.

Vásáry István nem azonosítja egymással a hunokat és a magyarokat. Azt a semmivel sem bizonyítható, de a tényekkel nyilvánvalóan ellenkező hunfalvista álláspontot ismételgeti, amely szerint a magyar hagyományba nyugatról került a hun származás gondolata. Vásáry István hagyománytagadó álláspontjának tarthatatlanságát mi sem bizonyítja jobban, mint a hun uralkodóház nemzetségjelének felbukkanása egy XII. századi magyar ezüstdénáron, illetve általában a magyar és a hun jelkincs azonossága (amiből a hun és a magyar ősvallás azonossága is következik, mert ezek a jelek az ősvallás jelképeiből alakultak ki).

Vásáry István a hun-magyar azonosság tagadása miatt nem képes a Jugria és az ugor nevek nyilvánvaló hasonlóságának hasznosítására. Ugyanezért kell figyelmen kívül hagynia és tévedésnek minősítenie az orosz hagyomány tanúvallomását is. Pedig ezek az adatok jelentős értéket képviselnek, amelyek megértése hozzásegít az őstörténetünk megismeréséhez.

Tehát nem az történt, amit Vásáry István gondolt: hogy a középkori orosz irnokok nyelvi tévedése egy modern tudományos álláspont rangjára emelkedett. Ugyanis nem volt nyelvi tévedés, mert a Jugra és az ugry nem véletlenül hasonló egymáshoz, hanem a genetikus kapcsolatnak köszönhetően. A tévedést a finnugrizmus alapító atyái követték el, amikor az ugri és a jugri hasonlóságából őshazára következtettek, amikor arra alkalmatlan területen jelölték ki a magyar őshazát és tagadták a hun-magyar azonosságot.

A Jugria név tehát valamiképpen összefügg az onogur, sőt a magyar népnévvel is. Ezt alapvetően a hasonlóság miatt kell feltételeznünk (hiszen a hasonlóság elsősorban a rokonság jele); de azért is, mert az ugor nevet viselő sztyeppi népek folyamatos és általuk meghatározott kapcsolatot tartottak fenn az északi területekkel.


6. ábra. Ázsiai sziklarajzok a hun-szarmata időszakból székely rovásjelek megfelelőivel (Martinova/1995 nyomán)


Származhatott-e Jugria neve az onogurból, vagy az ogurból?

Vásáry István szerint a Jugria név ugyan szabályosan levezethető az onogurból, vagy annak ogur eleméből, de ez akkor is csupán egy üres nyelvészeti konstrukció, amelyre "semmilyen adatot nem találunk ... mind nyelvileg, mind történetileg igazolhatatlan".

Később így fogalmaz: " Jugriát sem nyelvileg, sem történetileg nem kapcsolhatjuk sem az ogur/bolgár népekhez általában, sem a volgai bolgárokhoz". Itt a névadó nép csak bolgár lehet (aminek indoklásával az adósunk marad); s azt is elfelejti megemlíteni, hogy a bolgár a sztyeppén még keveréknép, amelynek a nyelvét, vagy nyelveit nem azonosította a nyelvtudomány, s hogy a bolgár törzsszövetség a magyarságot is tartalmazhatta.

Láttuk azt is, hogy Jordanes esetében kitűnő forrásunk van, amely ezt a ogur - Jugria levezetést alátámasztaná. Jordanes még azt is megemlíti, hogy ezek az onogur/szabírok prémkereskedelemmel foglalkoznak - ami kifejezetten az északi erdőkkel folytatott kereskedelmet jelenti és megmagyarázza az északon megtalált keleti ezüstök s azokon a magyar és a hun dinasztia közös nemzetségjelének felbukkanását is. A szabírokat pedig egy tudós bizánci császár (Bíborbanszületett Konstantin), valamint a székely tprus (tapar us "szabír ős") jel is a magyarokkal azonosítja.

Vásáry István azonban már talált egy megfelelőnek vélt jelzőt. S az így - jelzőosztogatással - adatoktól megtisztított terepen már azt állít, amit a prekoncepciója megkíván.


7. ábra. Uráli (Pecsora menti) edény a Volga-Káma vidéki kora vaskori ananyinói kultúrából (Kr. e. VIII-III. szd) két jellel; a hullám alakú jel a székely "ak" (patak) és/vagy "ü" (ügy "folyó") megfelelője; az eget tartó fát ábrázoló jel pedig a székely "g" (ég) jel párhuzama


Az ugor név északra kerülésének lehetséges történeti körülményei

Az ugor, saragur, onogur (a kínaiaknál tielö-nek nevezett) népek a Vásáry István által ismertetett adatok szerint 463 táján vonultak Délnyugat-Szibériából a Kaukázus északi vidékeire. Hozzáteszi, hogy az újabb kutatás e népek lakhelyét a Kazak-sztyeppe déli részére helyezte. Az északi határ azonban ismeretlen. "Természetesen elképzelhető, hogy a nagy ogur törzsszövezség északra felnyúlt egészen a Középső-Irtis és az Isim folyásáig ... mindenesetre Belső-Ázsiának ez az északnyugati styepperésze "néma övezet" történetileg a X. század előtt, így semmi biztosat nem állíthatunk e korra nézve." - állítja Vásáry István.

A székely írás és a magyar jelkincs párhuzamai azonban olyan biztos fogódzót jelentenek, amelyek alapján a fenti vélt űrt betölthetjük. A vonatkozó adatokat már régen közzétettük, Vásáry István azonban nem hajolt le értük.

Ilyen adat a tprus jel, az Ob vidékén talált kis fémplakett az us jelével, és az obi-ugor ezüsttálak egyikén felbukkanó Nimród tamga (a hun uralkodó dinasztia nemzetségjele, amelynek párhuzamát magyar ezüstdénáron és a bolgár emlékek között is megtaláljuk).


8. ábra. A Szaveljeva által közölt uráli fémplakett (Kr. e. III-I. szd) a Tejúttal azonosított isten (ősapánk) szobra, törzsén a Tejút hasadékában kelő napistent jelképező székely "us" (ős), valamint a kínai főút szójel megfelelője; az ősvallás szerint az égigérő fa, illetve a véle azonos Tejút a legfőbb út; a párthus kori fémplakett istenének fején ugyanúgy ott látjuk a turult, mint a párthus uralkodók szobrain


A sárga ujgurok (jugurok) neve

Ennek belátásához Vásáry István hipotézise is szolgál adatokkal. Ő ugyanis Jugria nevét a sárga ujgurok (jugurok) nevével magyarázza. Az általa ismertetett adatok szerint ezek közül jutott el egy, vagy több csoport a kazah sztyeppre s onnan fel az északi területekre, Jugriába.

A sárga ujgurokkal azonban nem csak a népnevünk (az ugry és a j ugur) hasonlósága köt össze bennünket. Bár ezt a hun-magyar azonosságot tagadó Vásáry István elmulasztja megemlíteni, mindkét nép hun utódnak tekinti magát. Ezen túl közeli rokonság mutatható ki a két nép zenéje között is. Ha pedig a magyaroknál az európai, az ujguroknál pedig a kínai hatást levonjuk, amely a hun idők végén bekövetkezett elválásunk óta érte ezt a két népet, akkor a genetikai markereink is meglepően hasonló arányú etnikai kevertségről tanúskodnak. Azt a keveredési arányt őrizheti mindkét nép, amely a hunokra volt jellemző.

Mint azt Vásáry István írja, egy ugr alakból minden további nélkül lehetséges az óoroszban prejotációval jugr. Török alapon is feltételezhetünk egy ogur - jogur, vagy ugur - jugur fejlődést.

Ebből a számunkra az következik, hogy a fenti földrajzi és népnevek egy ogur, ugur alakra mehetnek vissza; és ezek közös - hun kori, vagy azt megelőző - gyökereit kell megtalálnunk.

Vásáry István azt állítja, hogy a jugur nem az ogur/ugur-ból keletkezett, hanem az ujgur ból alakult ki hangátvetéssel. Sajnos ezt a véleményét semmivel sem támasztja alá, ezért az ellenkezőjét is elfogadhatónak tartjuk (azaz az ujgur is kialakulhatott a jugur ból hangátvetéssel). Mivel azonban a j-vel kezdődő névváltozat csak a X. századtól ismert, az ogur/ugurnak azonban évszázadokkal korábbi előfordulásairól is tudunk, az adatok alapján könnyebb azt feltételezni, hogy Vásáry István téved.

Ebből következően mind Jugria neve, mind pedig az ujgurok és jugurok neve egy ugor/ogur alakra mehet vissza. Ezt a nevet levezethetjük a szabírokra alkalmazott onogur név ogur eleméből is. A szabírok (Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár szerint ez a magyarok régi neve) jelentős szerepet játszottak Szibériában: a Szibéria név is tőlük származik; ezért nem lehet említés nélkül hagyni azt a lehetőséget, hogy Jugria neve pedig a szabírok másik nevéből, az onogur ogur eleméből alakult ki. Az obi-ugorok mondáikban meg is emlékeznek az őket uraló szabírokról. A székely írás és a magyar jelkincs sűrűn felbukkanó urálvidéki párhuzamai mindezt alátámasztják, de a kapcsolatok kezdetét legalább az ananyinói korig vezetik vissza.

A továbblépéshez ennek az eredeti ogur alaknak a jelentését kell tisztáznunk.


9. ábra. A székely írás tprus ( tapar us "szabír ős") jele a nikolsburgi ábécéből; a szabírok Bíborbanszületett Konstantin tanúsága szerint azonosak a magyarokkal; Szibériában használt egyik(?) nevük a tapar volt; ezt a tapar nevet Patkanov "A szabírok nemzetisége" című kitűnő tanulmánya említi és dokumentálja; a fenti székely jel nem csak a szabír népnevet őrízte meg, hanem ugyanazt az ősvallási képet is illusztrálja, mint a fenti párthus kori "us" jel: az ősapa az égigérő fával azonos; a szabírok másik neve az onogur volt - s ez megmagyarázhatja Jugria nevének keletkezését


Óg úr alakja

A népnevekben felismerhető kiinduló alak az ogur "Óg úr" név lehetett, amely a hun és hun utód népek ősvallásának eleme volt. Korántsem véletlen, hogy ezt a magyar nyelv és ősvallás segítségével könnyen megértjük. Az összetétel első tagja az Ószövetségben királyként említett Óg isten neve, amely a magyar ég, ék, ük, ág, agy, nagy, hegy, horog, harag, sarok stb. szakkal is rokonítható. Az összetétel második tagja az úr szavunkkal azonos és Óg méltóságneve.

Óg úr tehát az ükapánk neve, aki égisteni minőségében széles körben ismert lehetett a sztyeppi népek körében.

Alakja a görög mitológiában Heraklészként - a szkíták őseként - jelenik meg ( her Ak am. szár Óg, vagy úr Óg). Heraklész a görög mítoszok alapján a sztyeppi területek első benépesítőinek ősapja (ez a benépesítés a genetika legújabb eredményei alapján mintegy 40 000 évvel ezelőtt történhetett). A név ismételten északra kerülhetett a szkíták őseinek (a hattiknak), vagy a hurritáknak és más déli népeknek az északra vonulásakor is.

Ez az Óg istennév került az onogur, a magyar (vö. Muagerisz!) és az ujgur ( jugur) népnevekbe s végül Jugria nevébe is, mert a népeket és országaikat egykor a közös ősről nevezték el.

Mindezt a székely írás "o/ó" (Óg), "g" (ég), "e/é" (ég) és "s" (sarok "szár Óg") jeleinek rekonstruált akrofóniája és képi tartalma is alátámasztja (ezzel korábbi cikkeimben már foglalkoztam). Ezek a szavak és szójelek az ősvallás segítségével érthetők meg. Például az égisten neve azért maradt fenn a sarok ( szár Óg "Óg király") szavunkban, mert az ősvallási világkép szerint a Föld csak a sarkain érintkezett az éggel.


10. ábra. Permi ékszer a székely "f" (Föld) jelnek megfelelő felülnézeti világmodellel Szaveljeva nyomán


Összefoglalás

Jugria neve a magyar nyelvből magyarázható, ezért közvetve vagy közvetlenül egy magyar nyelvű (szkíta, hun stb.) néptől származik.

A magyarságnak nem Jugria volt az őshazája, ezért a névadás délről betelepülő magyar nyelvű sztyeppi csoportoknak köszönhető, akiket az Urál ásványkincsei, a vadállatok prémje, illetve az ezekkel folytatott kereskedelem vonzott. E magyar nyelvű csoportok feltehetően beolvadtak a környezetükbe és sohasem jutottak el a Kárpát-medencébe.

A névadás időpontja nem határozható meg pontosan. Az írástörténeti párhuzamok alapján a Kr. e. I. és a Kr. u. I. évezredben is történhetett s a Jugria nevet adó nép lehetett a szkíta, a párthus, a hun, vagy az onogur/szabír szövetségek egyik tagja. A legtöbb adat arra mutat, hogy Jugria nevét a magyarsággal azonos szabírok adták, akik saját nevükként viselték és máig viselik az ogur (onogur) nevet is.

Jugria területe a kőkor óta élénk kapcsolatban volt a Turáni-alföld magyar nyelvű kultúráival. A magyar nyelv hatására a mongoloid (tehát antropológiai értelemben véve nem rokon) obi-ugorok az eredeti nyelvüket elfeledték, illetve az a hosszú kapcsolat hatására pidginizálódott (a magyarral rokon jellegűvé vált).


11. ábra. Obi-ugor kéregtál a Jóma ligatúrával; ez a magyar szójelekből alkotott ligatúra megtalálható az alucsajdengi hun koronán, az alucsajdengi hun jelvényen és az 531 táján a mervi oázisban a hunok számára készített magyar Szent Koronán